Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
kép, metonimia: sors alatt = a sorsot meghatározó csillagzat, csillagkép alatt. Líránk legsötétebb alkotásainak egyike Vörösmarty Emberek című rapszódiája. A nyomorult ember Sóvár szemmel néz ég felé Mert hajh, a föld, az nem övé. Ég felé = égre? Nem, még pillantása sem jut el az égig, a magántulajdonná még nem tett szféráig, a vigasztaló mennyig (ismét metonimikus árnyalat!). A már említett képegyeztetést névutó is szolgálhatja: Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt. . . József Attila: Számvetés. 1934. ÖM. II. 116. A megismételt névutó teszi, hogy nemcsak a Urai hős és a hajléktalan magatartása, egzisztenciális élménye hasonul, hanem az ég sötét boltozata és az alulról tekintett hídív is. De az alatt-nak talán van valami általánosabb hatása is. Eszünkbe jut az Eszmélet IX. darabja: „görnyedve terheim alatt”, az Elégia indítása: „Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, | füst száll a szomorú táj felett, | úgy leng a lelkem, | alacsonyan.” (ÖM. II. 89). Ez utóbbi esetben a szinonimikus vizsgálat nem rágós alakkal hasonlítja össze a névutóst, hanem körülbelül efféle megoldással: „Mint mikor ólmos az ég, és a füst lecsapódva, telten száll a szomorú táj felett ...” Hadd idézzem itt Spitzer ’Inszenierende’ Adverbialbestimmungen című tanulmányának egy részletét:20 ,,sous le grand silence de minuit. . . das sous drückt eine unheilvoll lastende Angstbekelmmung aus — ... sous un chaud soleil... = Die undichterisch 20 L. Spitzer II. 130 — 31. — Kb.: „az éjfél nagy csendje alatt. . . az alatt mintegy vészesen ránk nehezedő, nyomasztó szorongást fejez ki — forró nap [ = égitest] alatt . . . = a költőietlenül fogalmazó próza egyszerűen azt mondaná, hogy egy meleg napon, az alatt ismét csak nyomást, terhet, súlyt varázsol elő.” 54