Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
arbeitende Prosa würde einfach par un chaud soleil gesagt haben: sous täuscht wieder Druck, Last, Schwere vor.” Az elemzőnek tudnia kell, hogy a lírai névutóhasználat mérlegelésekor21 fokozottan fenyegeti a beleérzősdi veszélye. De erről a munkáról akkor sem mondhat le, ha úgy látszik, hogy a névutó a maga formális, túl általános jelentésével polárisán ellentétes tartalmakról is árulkodhat. Így a között a körülzártság, a külső korlátozás, a rabság élményét is kifejezheti, a valóságba, társadalomba, közösségbe való beilleszkedését is. Beleérzősdi, ha a hatást, amelynek fő forrása nyilván a névutó kontextusa, csakis magából a névutóból magyaráznánk. Áldialektika, ha a műalkotás elemeitől minden nyelvi és stiláris értéket megtagadunk. A kontextus ugyan általában meghatározza, hogy a között névutóval ellátott névszó a beilleszkedés-korlátozottság dialektikus ellentmondásának melyik pólusát fejezi ki inkább, de vajon nem maradnak-e ebben a vonatkozásban semlegesnek látszó között-ök is fenn a rostán ? Másrészt ha ezek magában a műben — tehát aránylag kis szövegöszszefüggésben — nagyjából semlegesek is, azok maradhatnak-e akkor is, ha a között névutós névszók jelentős többségét a két lehetséges pólus közül például a korlátozottság élményéhez fűzi saját kis kontextusuk ? A példa magyaráz. Fölsorakoztatom József Attila néhány versmondatát; kiemelem a legfontosabb meghatározókat: . . .a szép szabadság csak ostobaság. Eszméink között rabon ugrálunk, mint az üldözött majom, ki tépi ketrecének rácsát. Légy ostoba! 1936. ÖM. II. 181. 21 Sebestyén Árpád monográfiája (a magyar nyelv névutórendszere. Bp. 1965.) nemcsak rendszerüket és történetüket világítja meg nóvutóinknak, hanem stilisztikailag hasznosítható szempontokat is ad. 55