Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
elemzőnek tudnia kell, hogy az ilyen párok tagjai közt milyen árnyalati különbségek vannak, és meg kell állapítania, hogy az adott költői megoldásnak mi a funkciója, illetve a másik nyelvi lehetőséghez képest milyen művészi többletet hoz, művészileg milyen mértékben szükségszerű. Az ilyen párok közt talán leggyakrabban iránytárgyat vethetünk össze határozóval. Az akadémiai nyelvtan szerint24 ,,A tárgyat a cselekvés tehát rendszerint a maga egységében, teljességében éri, a megfelelő határozó esetében pedig a cselekvésnek csak részleges hatásával számolhatunk”. Hadrovics László25 ezenkívül kiemeli, hogy a tárggyal összefűzött cselekvés szándékossága erősebb, továbbá a cselekvés és a tárgyban jelölt dolog az egész cselekvés tartama alatt szorosabb, állandóbb kapcsolatban vannak egymással. Elemezzünk néhány József Attila-szemelvényt! behúnyva szemét rétjén szántogat egy jobb szikű világnak. Förgeteg. 1928. ÖM. I. 333. Rétjén szántogatni kisebb, kezdetibb, részlegesebb cselekvés, mint rétjét szántogatni. De hisz erre van szüksége az alkotásnak: nem a forradalmi munkából fakadó belső biztonságot, megelégedettséget fejezi itt ki a vers, hanem éppen a türelmetlenséget. Ezt a türelmetlenséget fokozza az alaptag igének elaprózó-kicsinyítő, gyakorító volta is. Ügy vártalak, mint a vacsorát este, ha feküdtem s anyám még odajárt. Elmaradt ölelés miatt. 1936. ÖM. II. 187. A pár: vártalak (téged) — vártam rád. A konkrét cselekvés helyett tudati folyamatot jelöl az ige. De a részlegesség-teljesség szembenállása itt is megvan: aki valakire vár, az 24 MMNyR. I. 147. 251, m. (I. fej. 21. jegyzet) 60 — 61 stb. 61