Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái

ezen kívül és eközben még sok minden mást is csinálhat, aki valakit, annak a várakozás kitölti a teljes idejét, ural­kodik az életén, minden más cselekvést, ami közben mégis végbemenne, hatálytalanít, meg nem történtté halványít. S egy fordított irányú példa: Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, 10 mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian . . . Thomas Mann üdvözlése. 1937. ÖM. II. 191. Nem a ,,mese” témája a lényeges (nem: meséld azt!), hiszen nem feledjük, hogy mit szoktál elmondani; van, aki nem is figyel a szavaidra, vagy nem is érti őket: „lesz, aki csak éppen | néz téged ...” A lényeg az, hogy Te beszélsz: „fehérek közt egy európai”. 5 Hétszámra hallgatok, meg se kérdem istenem, — [-et ~ -tői] szerelmet miért adott, hogvha rossz a szerelem. Luca. 1928. ÖM. I. 315. Ne kutassuk most, hogy milyen tartalma van az 1928-as József Attila istenének. Nélküle is kétségtelen, hogy az isten megkérdezése ekkor is valamilyen döntőbíróhoz való fordulás, föllebbezés. A címzett fontos, a kérdés nemcsak érinti, hanem teljességében célba veszi őt. Ezért kell a szűkebb értelmű ablatívusz helyett akkuzatívuszt használnia a költőnek. Olykor-olykor a szándékosság-akaratlanság viszonylata áll a központban: Fogyó kincsemül én-mátkámnak, nem leltem nagyobb szeretőt. 5 Megpattant, hűvös tűzhelyemhez, tejecskén nevelt életemhez nem leltem másik szenvedőt. (Csengője voltam . . .) 1928. ÖM. I. 316. 62

Next