Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
határozóénál szorosabb kapcsolatán: vajon azt-e, hogy az esetlegesen bővítő tárgy is szorosabban kapcsolódik az igéjéhez, mint a kiegészítő rangú-jellegű határozó? Ezt ugyanis semmiképp sem fogadhatnánk el. Kissé metaforikus — vagy bizonytalan értelmű — az a megállapítás is, hogy az ilyen tárgyas szerkezet „intenzívebb” a határozósnáí. Jobb visszatérni az előbb már idézett felfogáshoz: a tárgyat a cselekvés általában teljességében éri, vagy legalábbis teljesebben éri, mint a megfelelő véghatározót, továbbá a tárgy jelölte dolog és a cselekvés a folyamat egész tartama alatt szorosabb, állandóbb kapcsolatban egymással, mint a határozóval jelölt valami és a rajta végbemenő, rá irányuló folyamat. Ezek a szempontok itt is beválnak: J. Soltész Katalin Babits-szemelvényeit is érdemes a szinonim határozós megoldással összevetni, de egy Kassák-idézetet is: . . .A dolgok lényegéig kell beleszeretni magunkat az életbe. Máglyák énekelnek. 1920. ÖV. I. 68. Magunkat beleszeretni ~ nekünk beleszeretni! Nyilván a Kassák megoldásában célozza meg teljesebben a főnévi igenév jelölte lelki folyamat a közösséget. Egész emberségünk és a beleszeretés lelki cselekedete nyilván a vers különös mondattani szerkezetében fűződik szorosabbra, állandóbbra. Ugyanígy a nem véghatározóval, hanem eszközhatározóval váltakozó tárgyak esetében: „de a házak csöndesen fölásították előttük a torkuk[at]” (Kassák: Gyilkosok. ÖV. I. 47) ~ fölásítottak a torkukkal; „Egy zimankós számember még gerincükre posztolta a terhét” (uo.) ~ posztolt a terhével. S ugyanígy van a határozói értékű tárgyakkal is: ,, . . .Csámpás bútorok tornyot [^toronyban, föltornyozva] remegtek a szekereken” (Kassák: Máglyák énekelnek. 1920. ÖV. I. 75). Ezek azonban általánosságok. Elemezzük József Attilának A Szigeten című versének (1934. ÖM. II. 104) részletét! 74