Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
kihagy igének van egy olyan intranzitív jelentése, hogy ’rendszerint szabálytalan időközökben abbamarad a működése, nem működik’, ’szünetel’ (ÉrtSz.) (kihagy az esze, emlékezete, szíve, szívverése). Az e jelentéshez kapcsolódó vonzatstruktúra a tárgyas jelentésekkel ellentétben, nemhogy kívánná, hanem éppen kizárja az elatívuszi (-hói, -hői rágós) határozót. A lírai nyelv ezt a korlátot áttörheti: (1) Ember, ne félj ! Milyen gyermeki vagy, — törődj belé, ma nem tudunk szeretni. Szemeidből a csillogás kihagy, megtanulnak a dolgokra meredni. (2) A csillám szememből kihagy, szemem már tanul rámeredni a dolgokra . . . József Attila: Az Eszmélet ciklus vázlataiból. 1934. ÖM. II. 294. A szövegösszefüggés ismeretében kizárhatjuk azt a lehetőséget, hogy a vers kihagy igéjének ne a fönt vázolt, hanem valamilyen tárgyas jelentését tegyük föl, lappangó engem vagy téged tárggyal, s így „törvényes” elatívusszal. Az alaptagjával összeférhetetlen szemeidből, illetve szememből előzményhatározó mégsem hökkent meg túlságosan: a kihagy-ra tapad az elatívusszal jól összeférő kimarad, továbbá a csillogás, csillám alany segítségével a kihuny jelentése is. A kimarad, kihuny közvetítésével aztán a más igekötővel összekapcsolt, de az előzményhatározót jól tűrő igék is felidéződhetnek: elszáll, elillan. Mindezekkel az igékkel szemben a kihagy-nak van valamilyen többlete: ebben a tárgyatlan jelentésében aránylag kevés alanya lehet (emlékezete, szívverése stb.), és ezeket a lehetséges alanyokat közös szálra fűzhetjük: a testi-lelki öregedésére, megnyomorodáséra. A vers olvasója számára ez a hangulati háttér vetül az ige mögé. Történetileg nézve: a kihagy esetében a költő részben felújította az eredetibb vonzatrendet: azért csak részben, mert a tárgyi kiegészítő hiányzik a mondatból. Vörös6 81