Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
marty viszont teljes egészében használja a kivív eredetibb vonzatstruktúráj át: Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély sűlyedésből...” Gondolatok a könyvtárban. 1844. A ma már köznyelvben szokatlan elatívusz a kivittük mellett az ige eredeti szemléletességét hathatósan fölfrissíti. A ráértés tartalma világos: ’víva, viaskodva kiemeltük’, illetve ugyanezen két jelentésnek mellérendelő vagy más irányban alárendelő kombinációja. 2.2.2. Eredményhatározók. — Az alkalmilag tárgyasított igék eredménytárgyaival rokon bővítmények, és stilisztikai hatásuk is hasonló. A XX. század magyar lírájában korántsem ritkák az összeférhetetlen eredményhatározóval bővített szerkezetek: J. Soltész Katalin Babitstól, Honffy Pál Radnótitól idéz ilyeneket.46 Gyakori a fiatal Kassák verseiben is: ,,A világ négy sarka most véresre ölelkezik” (Most mi vagyunk . . . ÖV I. 10); ,,ha vérünk melege öntözi sárrá a vén és beteg világot” (uo.); „szerettük az örvénylő vizet, futottuk a métát a laposra feküdt mezőkön” (Napraköszöntés. ÖV. I. 23); „Valaki most mumussá szerecsenkedik a kimart iszapban” (Fürdők. Uo. 50)! A korai József Attila-versekben is megvan — nyilván épp Kassák hatására: De fergetegben hegyormokon állva villámszivét az éjszakába vágja. S míg ember, barom, fa szelíddé retten, boldogan sír a megtárult egekben. Villámok szeretője. 1924. ÖM. I. 141. 10 fölverődik a liszt és odaszáll a szép, szabad mellükre, ahol meg nyugodtan elalszik, 46 J.Soltész Katalin: i. m. 219—21; Honffy Pál: i. h. (31. j.) 424. 82