Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái

mint kedvesem a jószagú ágyban, hogy elmosogatott s tisztára ölelte szívemet. Hajnalban kel föl, mint a pékek. 1925. Uo. 236. De elvétve még az érett költő alkotásában (Ady emlékezete. 1930. ÖM. II. 23) is: Mért békítik a sírnák alattomba’ lány-duzzogássá haragvásait ? 2.2.3. Helyi és egyéb véghatározók. — Ugyanazok a költők használják, mint az összeférhetetlen eredménytár­gyakat; Kassák az előbbi szerkesztésmódnál még sűrűbben is: „Aztán az ablak bús keresztjére pironkodott a reggel” (Ó élet, élet, mi sírunk ... I. m. 8); „holt télbe hervad Isis csókgyümölcsös kertje, . . .” (Most mi vagyunk ... I. m. 13); ,,jó-konyhalányosan magára pácolta a pocsolyák szagát” (És. I. m. 26); ,,s mögöttük a völgyből, nagy ke­resztes szemekkel bámulnak utánuk a sárba csüggedt vis­kók” (Bányászok hajnalban. I. m. 37); „Éhes fullajtárok nyálaztak a hatalom felé” (Máglyák énekelnek. I. m. 70); „Csak az asztalos takargatta rájuk a szívét. . .” (uo. 72); „Leázott maszkok alatt papok és rabbinusok imádságba gyalázták az istent” (uo. 112); „a pártvezérek belénk fájnak mint valami rozsdás szögek . ..” (Világanyám 11. I.m. 140). A szintaktikai összeférhetetlenség a fenti példáinkban sem egyenlő mértékű. A télbe hervad szerkezetben, vagy „A haja ide lebben . . (Ady: A könnyek asszonya) versmon­datban csekély, a ,,Homlokomra várom puha kezét . . .” (Ady: Az angyaloknál becsületesebben) mondatban erősebb, József Attila Őszi alkonyat-hh&n (1922. ÖM. I. 42): „Vál­tamra érzem szép, meleg nyakad . . vagy a Nő a tükör előtt című versében (1924. Uo. 185): „s az ég fodorként hullámzik diája” — még erősebb az összeütközés. Müvei a színtaktikai összeférhetetlenség végső soron jelentéstanira vezethető vissza, e különbségek okát részben az igék jelentésében kellene keresnünk. Másrészt azt sem lehet 6* 83

Next