Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
piszmogva, kelletlenül foglalatoskodik (vmivel)”. — „És elgyötört orcámat lassan aláeresztém” (Uő.: Esti könnyek). Az ÉrtSz.-ban csak visszaható formában: aláereszkedik: „2. <Ember, állat, jármű) lassan haladva mélyebben fekvő hely felé ereszkedik”. — . vadul üvölt vén” (József Attila: önarckép). ÉrtSz.: üvölt: „1. <Farkas, kutya . . .) elnyújtott, panaszosnak tetsző, erős, kellemetlen, mély hangot hallat ... 2. ('Embér) a szokásos emberi hangnál erősebb, fülsértő, tagolatlan hangot ad, üvöltő állathoz hasonló hangon ordít, kül. dühében v. fájdalmában . . . 3. Nagyon nagy erővel ordít, ill. dühödten hangoztat vmit”. — Terjengősen idézgettem az ÉrtSz.-t, nehogy az a vád érhessen, hogy én magyaráztam bele a határozóba alaptagjának valamely sajátságát! De azon kívül, hogy a kiemelő határozó létét bizonyítottuk, más haszna is van ennek az eljárásnak: belőle mindjárt azt is megtudjuk, hogy ez a kategória nem egységes! A sebten suhantunk szerkezet határozója nyilván sokkal simábban illeszkedik bele, mint a vadul üvöltvén szintagmáé. 2. Átmenet kiemelő és szűkítő határozók közt. — Ahogy a kiemelő jelzők és megkülönböztetők közt, a kiemelő és megkülönböztető határozók közt is akadnak átmeneti esetek. Előfordulhat ugyan, hogy valaki csak szubjektív indítékokból minősít egy-egv határozót átmenetinek, többségükben mégis objektív okokból válik a kérdéses mondatrész megkülönböztető-szűkítő határozóból kiemelővé. Véleményem szerint elsősorban az alaptagnál távolabbi, tágabb szövegösszefüggésnek lehet ilyen hatása. Vizsgáljunk meg néhány esetet behatóbban! Nem kétséges, hogy a fürgén ütemezve szerkezet bővítő tagja szűkíti az alaptag fogalmi terjedelmét, gazdagítja tartalmát. Tóth Árpád Tavaszi holdtölté-jében így jelenik meg ez a szintagma: „S fürgén ütemezve iramlik a dal”. A fürgén nem az alaptagjához, hanem alaptagjának az alaptagjához képest kiemelő! Ismét Tóth Árpádtól idézek: ,,. . . a holtra lankadt gondolat j Aléltan alszik homlokom alatt” (Déli derű). Az aléltan állapothatározót igei alaptagja 91