Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái

Hallásérzetet: „Bágyadt gázlángok égnek csendesen . . (Tóth Árpád: Kisvendéglőben); látási érzetet: „Sebten suhantunk” (Uő. 1. előbb); tapintás: „puhán s nagyon szelíden | Simogattak ...” (Uő.: Esti könnyek). Alkalmas a kiemelő határozó a hangulatiság erősítésére is: „. . . esik, esik, hisz az a dolga. | Lassudad, országos eső, | nehézkedve és panaszkodva” (József Attila: Esik); ,,. . . oly búsan s setéten | Borong az ég felé ...” (Tóth Árpád: Őszi alko­nyat). Áz ilyen általános megállapítások azonban nem pótolják a művészi szükségszerűség egyedi vizsgálatát! Az alacsonyabb fokok felől haladunk a magasabbak felé: 5 Éltető, friss nedvek nagy-eres húsomba nem öntenek kedvet s epedek busongva. József Áttila: Száradok, törődöm ... 1937. ÖM. II. 221. » Vidáman nem lehet epedni: a lírai én epedésének a buson­­gás bennfoglalt sajátsága, vagyis a busongva az epedek alap­tagnak kiemelő mód-állapothatározója talán némi okha­tározói árnyalattal. A vers az epedésnek sok tünetét, konkrét mozzanatát közli: a nyolcadik sor tagmondata velük szemben összefoglaló, általánosító kijelentés. Az ilyeneknek a dalszerű költeményekben régtől megszabott szerkezeti helyük van: vagy a versindításban, hangütés­képpen, vagy a zárásban. így, a költmény belsejében szürke esetleges tölteléksornak látszik ige és határozója egyaránt. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vers és benne a strófa hangzását: a Száradok, törődöm . . . József Attilának legszebb palatoveláris hangszerelésű versei közé tartozik. Ez a muzsika éppúgy fölékerekedhet némely szó vagy szerkezet jelentésének, mint ahogy Kosztolányi Ilonajában is fontosabb a lanolin szó hangzása, mint jelentése. (Á vers amaz ingardeni rétegeinek nincs végérvényesen kötött rangsoruk, hierarchiájuk . . .) Az idézett versszakban a magashangú első és harmadik sorral a magas-mély páros 95

Next