Trencsényi-Waldapfel Imre: Humanizmus és nemzeti irodalom (Budapest, 1966)
Jegyzetek
felől előretörő jég megolvasztására, mikor a mindjobban az egyenlítő körül összezsúfolódó emberek végül ott sem találnak már elég meleget az élethez” stb. A természet dialektikája. Szikra, 1952. 47. 1. 53 Szerb Antal: Magyar Irodalomtörténet. 1934. II. 109. 1. - Megemlítésre kívánkozik még, bár inkább csak kuriózumszámba megy, hogy a M. Tud. Akadémia századvégi drámai pályázatain felbukkan az Ahasvérus mondának olyan feldolgozása, mely Madách félreismerhetetlen hatását mutatja, vö. Baros Gyula: Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapesti Szemle, 1923. A DUNÁNÁL Megjelent a Köznevelés „szegedi számában” 1948. július 15-én, „József Attiláról” címen, az ünnepi lapszám „Szegediek szegediekről” c. rovatában. Néhány, az alkalom diktálta szegedi vonatkozást elhagytam; különben is, akkor még csak a jórészt társadalmi munkából épülő újszegedi diáküdülő, azóta pedig az egész egyetem egykor eltanácsolt hallgatója nevét viseli. RADNÓTI MIKLÓS EKLOGÁI E tanulmány, erős rövidítéssel, Radnóti Miklós eklogáinak Helikon-kiadása utószavaként jelent meg 1961-ben; teljes terjedelmében idáig csak francia nyelven: Les Églogues de Miklós Radnóti. Acta Litteraria Hung. 1961. 183-205. 1. Bizonyos tekintetben kiegészítésül álljanak itt azok az emléksorok, amelyeket az Űj Idők 1946. szeptember 14-i számában írtam. RADNÓTI MIKLÓS Amitől régen féltünk, de amit idáig önmagunk előtt sem mertünk kimondani, immár visszautasíthatatlan valóságként mered elénk: Radnóti Miklóst nem várhatjuk haza többé. Egy Győr melletti tömegsírból, melyet a gyűlölet még 1944 novemberében ásott meg, napfényre kerültek földi maradványai, hogy új hantot hántoljanak föléje azok, akik szerették. Mikor 1944 irtózatos tavaszán utoljára szorítottunk kezet vele, s ki-ki más és más utakon indult el kiszámíthatatlan sorsa felé, ott örvénylett mindnyájunk lába alatt a lehetőség, hogy többé nem látjuk egymást. Közel két esztendeje porladó hamvai mellett ma mégis friss gyász fojtogatja torkunkat, s ki az, akinek a gyászába ne vegyülne mardosó bűntudat, ha másért nem, hát azért, hogy ez alatt az idő alatt úgy élt és úgy járt-kelt a világban, mintha valahol ismeretlen messzeségben még Radnóti Miklós is az élők közösségéhez tartoznék? És most mégsem tudunk még egyszer búcsút venni tőle. És most nem is szabad búcsút vennünk tőle. Radnóti Miklós költő volt, egyike a legkülönbeknek. 394