Várady László: Későrómai hadügyek és társadalmi alapjaik. A Római Birodalom utolsó évszázada, 376-476 (Budapest, 1961)
A szerző a történésznemzedékek hosszú sorát foglalkoztató korszak újszerű, újszempontú feldolgozását tűzte ki céljául. Európa születésének kora ez: a világtörténelem egyik legdrámaibb korfordulója. A későrómaiság és a kialakulóban levő koraközépkor általános militarizmusa egyetemes vonatkozásban is indokolta a speciális hadtörténeti szempont alkalmazását. A szerző így nemcsak a hadügyeket ágyazza bele szervesen a társadalom egészének életmegnyilvánulásaiba, de ezeknek is újszerű, mélyebb értékelését adja. Az események bonyolult szövedékében a főmotívumokat és a távolabbi összefüggéseket plasztikusan mutatja ki. A szélestávlatú összképben sóira megvilágosodnak a kesőrómai rabszolgatartó birodalmi rendszer felbomlásának és az új, fejlődőképes „barbár” világ fölülkerekedésének komplex okai és szükségszerűségei. Ez a kép azért tarthat számot különös hitelre, mert minden egyes részlete a források közvetlen tanulmányozásán és friss, újszerű értékelésén alapul. A szerző másodkézből nem vesz semmit ; pregnáns mondanivaló esetén sokszor szuggesztív erővel szólaltatja meg az eredeti auktorokat. A barbár népek szerepének megvilágítása során rámutat a „barbárok” olykor meghökkentő teljesítményeire olyan területeken is (haditechnika, diplomácia), ahol az eddigi kutatás a római fölényt abszolútnak vélte. Az eredeti szemlélet, a részletekben elért számos új kutatási eredmény, eddig ismeretlen hadművészeti érdekességek egész sorának feltárása a nemzetközi szakirodalomnak is új értékévé teszi a művet, mely egyúttal az első könyv magyar nyelven erről a témáról. A munka az ókortörténészek, klasszikus-filológusok és hadtörténészek szűkebb körén túl, számot tart az egyetemes és magyar történészek, gazdaság- és jogtörténészek, valamint a történeti és katonai érdeklődésű olvasók tágabb körének figyelmére is.