Varga Györgyi: Alakváltozatok a budapesti köznyelvben - Nyelvészeti tanulmányok 10. (Budapest, 1968)

ALAKVÁLTOZATO K A BUDAPESTI KÖZNYELVBEN (Nyelvészeti tanulmányok 10.) A köznyelv, a legmagasabb szinti! beszélt nyelvi változat, mai kifejlett formájában is szá­mos hangalaki kettősséget, sót olykor tarkaságot mutat. Egy­azon beszélő nyelvében is jól megférnek egymás mellett pl. a cseng—csöng, odább—odébb, magános—magányos alakpárok. E munka élőnyelvi anyagon vizsgálja a fővárosban beszélt köznyelv hangtanát: a hangok kiejtésében észlelhető ingado­zásokat, alakváltozatokat. A jelenségek múltjából, nyelv­járási kapcsolataiból és mai köznyelvi helyzetéből következ­tet jövőjükre, várható fejlődé­sükre; bemutatja, hogy a vari­ánsok, kiejtési ingadozások mi­lyen arányban érvényesülnek a különböző életkori és művelt­ségi rétegek nyelvhasználatá­ban. A statisztikai táblázatok a nyelvünk iránt érdeklődő nagy­­közönség számára is érzékel­hetővé teszik a kutatási ered­ményeket. G . VARGA GYÖRGYI AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next