Varga Imre (szerk.): Szentpáli N. Ferenc, Felvinczi György, Pápai Páriz Ferenc és Tótfalusi Kis Miklós versei - Régi magyar költők tára. XVII. század 13. (Budapest, 1988)
К KOI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA XVII. százai I KI. kötet SZENT PÁLI N. FERENC. FELVINCZ1 GYÖRGY, PÁPAI PÁRIZ FERENC és TÓTFALUSI KIS MIKLÓS VERSEI Sajtó alá rendezte Varga Imre Kötetünk négy versszerzője н XYIT. század utolsó és a XVIII. század első évtizedeiben élt Erdélyben. Nagyobbrészt a közérdekű alkalmi versszerzést művelte, a közműveltség szolgálatában verselt. Szentpáli Ferenc a Tripartitum cikkelyeit szedte versekbe, de a XVII. században virágzó nemesi paszkvillus műfajban tűnt ki. A nagyurakkal szembeni tehetetlenségének dühét indulattal, sokszor Rabelais-ra emlékeztető erővel és vaskossággal öntötte versbe. Felvinczi (lyiirgy a kolozsvári polgárság szemléletének, műveltségének kifejezője. Oktató dicséreteiben egy-egy mesterséget, foglalkozási ágat énekelt meg, más alkotásaiban világi ismereteket közvetített. Pápai Páriz Ferenc prózájához hasonlóan alkalmi költéseibe is bele tudta vinni morális, társadalmi, tudományos törekvéseit. Tótfalusi Kis Miklós munkásságában a versírás periferikus jelenség volt. Néhány alkalmi versén kívül |K>nyvakiadványaiban, kalendáriumaiban bizonyára több ismeretlen szerzeménye lappang. Kolozsvár égéséről szerzett panaszéneke a korabeli közköltészet egyik legsikerültebb képviselője. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST ■3BSB3SSBK?3V ■ L|lk Sara "