Varga Imre (szerk.): Szentpáli N. Ferenc, Felvinczi György, Pápai Páriz Ferenc és Tótfalusi Kis Miklós versei - Régi magyar költők tára. XVII. század 13. (Budapest, 1988)

КKO I MAGYAR KÖLTŐK TÁRA XVII. százai I 13. kötet SZENTPÁLI N. FERENC. FELVINCZI GYÖRGY. PÁPAI PÁRIZ FERENC én TÓTFALITS1 KIS MIKLÓS VERSEI Sajtó alá rém le/.t e Varga Imre Kötetünk négy versszerz.öje a XVII. század utolsó és a XVIII. század első évtizedeiben élt Erdélyben. Nagyobbrészt a közérdekű alkalmi versszerzést művelte, a közműveltség szolgálatá­ban verselt . Szentpiili Ferenc a Tripartitum cik­kelyeit szedte versekbe, de a XVII. században virágzó nemesi paszkvillus műfajban tűnt ki. A nagyurakkal szembeni tehetetlenségének dü­hét indulattal, sokszor Rabelais-ra emlékeztető erővel és vaskossággal öntötte versbe. Felnnrzi (Ij/iirgn a kolozsvári polgárság szemléletének, műveltségének kifejezője. Oktaté) dicséreteiben egy-egy mesterséget, foglalkozási ágat énekelt meg, más alkotásaiban világi ismereteket közve­tített. Pápai Páriz Ferenc, prózájához hasonlóan alkalmi költéseibe is bele tudta vinni morális, társadalmi, tudományos törekvéseit. Tótfalusi Kis Miklós munkásságában a versírás periféri­kus jelenség volt. Néhány alkalmi versén kívül ponyvakiad ványai ban, kalendáriumaiban bizo­nyára több ismeretlen szerzeménye lappang. Kolozsvár égéséről szerzett panaszéneke a kora­beli közköltészet egyik legsikerültebb kép­viselője. AKADÉMIAI KIADÓ I >Г I IA I'KST

Next