Varga József: Ady útja az „Új versek” felé - Irodalomtörténeti füzetek 40. (Budapest, 1963)
II. Az első orosz forradalom hatása Ady gondolkozására
vagy nagypénzű urak, intellektuellek és honhazaffyak, írók, újságírók, művészek, egymással s egymásközt olcsón és nem őszintén marakodók, mi mind, jó lesz vigyázni. Hatalmas árjával fenyeget bennünket az igazi élet ... Jó lesz közelebb engedni magunkhoz az eszméket és a népet. Európai vulkanikus eszmeerők nyúlnak be minden társadalom életébe. Es mi is Európában élünk. A nagy, közelgő, törvényszerű földindulásra jó lesz magunkat ellátnunk európai eszmékkel és magyar népszimpátiákkal! ...” S a Földindulás zárómondata eygszerre árulkodik Adyról s figyelmeztetés itthonra: ,,A néppel pedig meg kell egyezni — földindulás előtt már.” Mintha a Vörös szekér a tengeren elgondolkoztató lehetőségalternatívája fogalmazódna meg itt prózában: „Új Hajnalnak a pírja lángja Vagy vér az, újra vér?” — kérdezte ott. Mintha még kétséges lett volna Ady előtt, hogy ez a rettenetes Földindulás — amelynek csodálata elől nem tudott kitérni — megéri-e az emberiségnek az áldozatot; megszületik-e belőle a várt új világ s nem szörnyű vértengerbe torkollik-e a História? Ady aggályára feltételezhetően meggyőző magyarázatot kapunk egy-két másik e témakörből való írásából. Ennek a magyarázatnak veleje: Adyt humanizmusa — a Comte-i oltás — akadályozta meg, hogy fenntartás nélkül tudjon lelkesedni a hatalmas emberi véráldozatokat kívánó történelmi megújulásért. A kételyek — prózában először — már A moszkvai rekviemben fogalmazódnak: „Nem lesz-e ebből a forradalomból olyan vértenger, mely minden országok gátjait áttöri?” —kérdezte itt aggódva; A mukdeni lángok egy árnyalattal már megértőbb: „Ezer és ezer kioltott lélek árán gyulladt föl. Rettenetes áru lángok”, „száz és százezer élet semmi legyen, mikor a világ lendüléséről van szó. Talán népi lesz ez mindig így. Bizonyosan nem lesz így ez mindig. Törüljük le a könnyeinket. A borzasztó embermészárlás vérkönny tengerét a föld beissza” — reménykedik. S szavai lényegében összhangzanak József Attiláéival: „Majd a szabadság békessége eljön, Finomul a kín” (Őspatkány terjeszt köztünk kórt . . .) A mukdeni lángokat magyarázóan egészíti ki az egy nappal megelőző A mukdeni nagy csata (B. N. 1905. III. 9.); emberszeretete már ebből is erősen hangzik ki: ,, . . .a világhistória új utat kapott. Minden percben azonban még leszámolóbb katasztrófa híre jöhet a muszka seregről. Ki örül egész szívével ennek, ha így esnék? Még ha a világ megújhodása születne most meg Mukden körül. Az elhullottak nem támadnak föl.” íme, itt van hát a magyarázata a Vörös szekér a tengeren s a Földindulás szkepszisének. S az oroszjapán háború végét üdvözlő Harangzúgás utánban valósággal kiszakadt belőle a megkönnyebbedés, s humanista hitvallása himnikus 32