Varga Károly: Fénykör. Értékszociológia, nemzetstratégia. Az ÉRTÉKEK FÉNYKÖRÉBEN (2003) átdolgozott és bővített kiadása (Budapest, 2013)
3. Értékelméleti koncepciók és vezérletükkel végzett egyes vizsgálataink
- a bal és jobb irányzatok között az Egyenlőség,- a mérsékeltek és szélsőségesek között pedig a Szabadság előbbre, illetve hátrébb helyezése adja a lényegi megkülönböztetést.92 Probléma csak akkor keletkezett Rokeach tetszetős tipológiájával, amikor követői az értékkutatásban, Cochrane és munkatársai,93 az angliai politikai viszonyokra is megpróbálták kiterjeszteni a modell érvényét. Kiderült, hogy az egyik kulcsérték, az Egyenlőség ugyan itt is a predikciók szerint differenciál, amennyiben a baloldali irányzatok - éspedig a mérsékelt szocialisták és a szélsőséges kommunisták egyaránt - jóval előbbre helyezik az értékrangsorban, mint a jobboldaliak - a szolid konzervatívak éppúgy, mint a szélsőséges nemzeti front hívei -, de a Szabadság vonatkozásában nemcsak hogy néma (mint Amerikában), hanem éppenséggel hamis hangokon szól a modell. A szélsőjobb és a szélsőbal támogatói ugyanis nem maradnak el a szabadságszeretet deklarálásában a mérsékelt szocialistáktól és a konzervatívoktól, viszont - fricska a baloldali Rokeachnak a Szabadságot a jobboldal egészében szignifikánsan előbbre hozta az értékek rangsorában, mint a bal. Az általa szerkesztett kötetben közreadott Cochrane-eredményt kommentálva maga Rokeach mégsem érzi megcáfoltnak modelljét. Egyfelől pontosít: az Egyenlőség és Szabadság vezérértékeihez való viszony nem a párttámogatást prédikálja, hanem magát a pártot átható ideológiát azonosítja (mivelhogy az előbbibe ez utóbbi mellett egyéb indokok is belekeveredhetnek). Másfelől mintegy ellentámadásba megy át. Korábban validált modelljének erejében bízva leszögezi: egy-egy párt táborának sejtett vagy gyanított ideológiai irányzata helyett - amiről általában úgyis viták folynak - szoftverműszere empirikus adataival előállíthatjuk ennek megfigyelt változatát. Ha itt eltérést észlelünk, ez csak annyit jelent, hogy a Rokeach-adatok eloszlattak egy alaptalan hiedelmet. Például, amelyik pártot egyes óvatlan kutatók prekoncepciója fasisztának címkézett, arról kiderülhetett, hogy voltaképpen csak konzervatív kapitalista. Ugyanakkor olyan finomító meggondolásoktól sem zárkózik el, hogy szélsőséges kis pártok követői nem merik vállalni a Szabadsághoz való valódi viszonyukat, illetve, hogy a „szabadság" fogalmán a marxisták nem ugyanazt értik, mint a Nyugat. Saját országos reprezentatív vizsgálatunk a Rokeach-modellel és -műszerrel azonban első látásra még így is abszurd eredményeket hozott. Ahogy a 3.1. táblázatból látható, a Szabadság és az Egyenlőség rangja a magyarok értékvilágában általában is jelentősen alacsonyabb, mint az utolsó oszlopban közölt amerikai értékrendszerben. A modell szerint viszont ez azt jelentené, hogy nincs ma (1994-ben) Magyarországon mérsékelt középerő, hanem mind a hat parlamenti párt „a fasizmus és a kommunizmus között imbolyog",94 92A Szabadság З.-nál alacsonyabb ranghelyre való leszorítása is épp a szélsőségek hiánya miatt hiányzik az amerikai politikai színtérről. 93Cochrane-Billig-Hogg 1979. ^Tiszta „fasiszta" volna a KDNP, az MSzP és a Fidesz. Még leginkább a „kommunizmus" felé kacsintgatna a hat közül legerősebb egyenlőségigényével az MDF és az FKGP, melyek hívei eszerint „baloldalibbak" a liberálisoknál és a szocialistáknál. És a „fasiszta kommunizmus" (József Attila) két féltábora között tétováznék az SzDSz. Az egész színtérnek az amerikaihoz 178