Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond és az irodalom - Irodalomtörténeti könyvtár 8. (Budapest, 1962)
II. Móricz Zsigmond irodalomszemlélete
A Szép Szóban megjelent nekrológ azt is tanúsítja, hogy József Attilához nemcsak személyes érdeklődés és vonzalom kötötte, hanem egy nagyobb távlatú szolidaritásnak az igénye is. „Folyton élnek számomra lelkek — írja26 —, kikkel lehetetlen egybegyűlni, s mégis együvé tartoznak, egy bandába, egy ’irodalmi társaságba’, egy szellemi közösségbe, s ezek a legdrágábbak, fizikai akadályok miatt sem egymással, sem velem nem szakadnak össze: folyók csak a tengerben találkoznak, ahol már megszűnnek létezni; s ott egybekavarodva fölsóhajtanak: akkor kellett volna, egynemű, egvcélú idefutók s mégiscsak a cél előtt identikusok.” De ez az igény, a harmincas évek magyar irodalmának kárára jórészt nosztalgia maradt csupán és egy-két találkozás, néhány közös felvillanás fényében valósult csak meg. A polgárság életének ábrázolóiról Móricz demokratikus meggyőződéséből következett, hogy nagymértékeit minden olyan írói művet, amely a nép életét mutatta be. Az volt a meggyőződése, hogy az elnyomott osztályok felszabadulása felé vezető első lépés a tudatosítás. Az irodalomtól várta, hogy ráébreszti az országot a nép életének valóságára, az elnyomott osztályok anyagi és művelődésbeli elmaradottságának megdöbbentő voltára. Ugyanakkor megbecsült és szintén érdeklődéssel fogadott minden olyan írói alkotást is, amely a társadalom más rétegeinek, a polgárságnak vagy a dzsentrinek az életéről tudott újat és hiteleset mondani. Hunyady Sándor színművében például azt szerette, hogy a szabolcsi és nyíri dzsentrivilág eredeti ízeit ismerheti föl, ,,a dzsentrinek ezt a pompás és elvesző utolsó világát”, hogy rávilágít „egy valóságos, speciális magyar tájfajtára”.27 Ha Móricz nem is tudta (vagy később már nem is akarta) megvalósítani ifjúkori tervét, hogy Balzac mintájára egymaga megrajzolja a magyar társadalom teljes körképét, mindig meg-26 Móricz Zsigmond : Nagyon fáj. Szép Szó, 1938. 27 Móricz Zsigmond : Nyíri hangulat. 302