Vértes Attila (szerk.): Szemelvények a nukleáris tudomány történetéből. Gondolkodók, gondolatok, eredmények (Budapest, 2009)
Zaránd Pál: Fejezetek a radioaktív nuklidok terápis alkalmazásából
464 zarAnd pAl. Az „Onkológia” Budapesten 1935-ben jött létre az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet, amely gyógyíthatónak ítélt daganatos betegek sugárkezelésére szakosodott (Kiss, 2005). Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a mai Országos Onkológiai Intézet jogelődjét is a főváros alapította 1935-ben a Bakáts téren: az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet a fővárosi közkórházak közös intézménye volt a daganatos betegségek sugaras kezelésére. Ez egészen 1950-ig működött, akkor összevonták az egykori Siesta Szanatóriummal, és ebből alakult meg az Országos Onkológiai Intézet (Kapronczay, 1996). Ez eredetileg elmegyógyintézet volt, 1852-ben nyitotta meg Schwartzer Ferenc. Ebből alakult később (1921) a Siesta Szanatórium, amelynek új főépületét még ebben az évben a kor neves építésze, Kotsis István tervezte. Ezt ismertük évtizedeken át az OOI főépületeként. A mai ifjúság erre az épületre inkább azért emlékszik, mert itt halt meg Babits Mihály, de 1937-ben itt kezelték József Attilát is (Rosch, 2002). Az intézet természetszerűen megfelelő mennyiségű rádium-sugárforrással (különféle aktivitású tűk és tubusok) rendelkezett, de itt működött az ország egyetlen rádiumágyúja is. Töltete 3 g rádium volt (7. ábra). 7. ábra. Az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet rádiumágyúja Bozóky László Külön fejezetet érdemel a radioaktív izotópok hazai alkalmazásával kapcsolatban Bozóky László, aki az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézethez már annak megalakulása idején csatlakozott, és egész pályafutása ehhez az intézethez kötötte.