Vujicsics D. Sztoján (szerk.): Szomszédság és közösség. Délszláv-magyar irodalmi kapcsolatok. Tanulmányok (Budapest, 1972)
Bori Imre (Novi Sad): A magyar, a szerb és a horvát avantgard
nyílt is. Marko Ristic pl. Déry A nagy tehén című verséből idéz 1940. december harmincadikán keltezett naplójegyzetében, franciából szerbre fordítva 11 sorát127 — tudtommal az egyetlen olyan dokumentumként, amely a szürrealizmus síkján való közvetlen irodalmi találkozást rögzíti a két izmus között. A szürrealizmus egy másik lehetőségét képviselték egyfelől azok, akik a Ma IX. évfolyamának „pesti antológiájában” szerepeltek (Gerő György, Mária Béla, Pán Imre, Kristóf Károly, Pápa József), s akik közül többen később is Kassákot követték, illetve a szürrealizmust (Pán Imre pl.), másfelől a szürrealizmus felé haladt Palasovszky Ödön, majd Tamkó Sirató Károly — ismét csak a mozgalomnak egy egészen határozott igényével. Sajátos pillanata volt ez újból csak a magyar szürrealizmusnak: az „egyetemes népi” mély világa után kiált Palasovszky Ödön Punalua című 1926-os kötetében, mintegy a kollektív tudatalattit kutatja, miközben egyszerre áldozhat mind a szürrealista indításoknak (az irodalmiságnak abba a vonalába kapcsolódva, melyet György Mátyás Hottentóta nótája kezdett, s Tamási Áron és Weöres Sándor művei zártak), mind a forradalmiság eszményének, hiszen a „punaluával” Engels művében találkozott az őskommunizmussal kapcsolatban.128 A szerb szürrealizmus eszmei eredményeivel a legtöbb érintkezési pontot József Attila szürrealizmusa szolgáltatja: József Attila költői és tanulmányírói munkásságában ugyanis a szintézisnek ugyanaz a törekvése szólal meg, amelyre a szerb szürrealizmus is törekedett — az irracionálisnak egy fenomenológiáját vázolva fel. József Attila útja azonban a szürrealizmusig közelről sem volt egyenes vonalú. Két szürrealisztikus periódusa között egy mozgalmi költészeti szakasz alakult ki. Első szürrealisztikus korszakát, amely a húszas évek derekán kezdődött, s amely lényegében az 1925 1926-os esztendő verstermését foglalja magába, a tisztaságba a gyöngédség-képzetek uralják, a versmegoldások pedig a szabadabb asszociációk segítségével a képzeletnek egy egészen kötetlen, spontán munkáját revelálják, anélkül azonban, hogy ezek a versek a szürrealista „doktrínával” mélyebb kapcsolatban állnának. A harmincas évek elejével kezdődő költői korszaka, mely tulajdonképpen a költő haláláig tart, elsősorban szürrealista vonásokat 127 Marko Ristié: Na rubu rata (1939—1941) Forum 1962. 5. sz. 637.; Ristic a Déry-verset a La Revue européenne 1924. november 21. számából fordította. 128 Engels: A család, az állam és a magántulajdon keletkezése. Növi Sad 1949. 34—35. 482