Vujicsics D. Sztoján (szerk.): Szomszédság és közösség. Délszláv-magyar irodalmi kapcsolatok. Tanulmányok (Budapest, 1972)
Bori Imre (Novi Sad): A magyar, a szerb és a horvát avantgard
mutat, és a magyar szürrealizmus egész kérdéskörét is felöleli, nemcsak a költészetieket a költői technika vonatkozásaival, hanem az eszmeieket is, amelyek közül nem egynek szürrealista jellege éppen a szerb szürrealizmussal való szembesítéskor tűnik ki. Legkézzelfoghatóbban az 1932-ben készült Egyéniség és valóság, valamint az 1936-ban a véglegesítés szándékával készült Hegel- Marx—Freud című tanulmányai jelzik, hogy József Attilát tulajdonképpen ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint a szerb szürrealizmus elméletíróit, s hogy eredményeiben (amelyeket a magyar esztétikai, filozófiai gondolkodás máig sem értékelt ebből a szempontból)129 olyan megállapításokat rögzít, amelyeket a szerb szürrealizmus is vallott. Nyilvánvalóan a Hegel Marx—Freud című tanulmánytöredéke is egy „fenomenológia” igényével készült, szintéziseként a költő társadalmi tapasztalatainak, osztály helyzetének és bölcseleti munkájának. Valójában tehát József Attila a szürrealizmus kedvelte fogalmaknak kereste a helyét a marxista filozófiában, a dialektikus materializmus segítségével a freudizmusban lappangó antropológia kibontakozásának a szándékával. Annál is inkább, mert ezek a kérdések a költőnek személyesen létkérdései is voltak, s költői gyakorlatának is a lényegét érintették.130 József Attila és a szerb szürrealizmus pozíciói ugyanis lényegében azonosak, vagy nagyon hasonlóak voltak - abban a szándékban is, hogy gyakorlati feladatként vallják mind a szürrealisták oly sokat emlegette „Megváltoztatni az életet!”, mind a marxi „Változtasd meg a világot!” jelszavát. Szinte eszményien szép és harmonikus szürrealista program erejű A város peremén következő versszaka: Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent. . . De utalhatunk Ristié Bez mere című regényének gondolatai és József Attila Ars poeticája párhuzamára is. Marko Ristié, a Bez mere új kiadásának az előszavában írta a következőket: 129 József Attila tanulmányainak aránylag gazdag irodalma van, szempontunkból azonban egyik sem foglalkozik velük. A legeklatánsabb példa erre Forgács László: József Attila esztétikája című könyve (Bp. 1966). 130 Kapidzic-Osmanagic: Srpski nadrealizam 253. 31* 483