Waldapfel József: Gorkij és Madách - Irodalomtörténeti füzetek 14. (Budapest, 1958)
IV. 1903. „Az ember tragédiája” és „Az Ember”
figyelmét hívja fel rá, mint olyan műre, amely a drámánál teljesei) ben, meggyőzőbben fejezi ki fő mondanivalóját. „Azt hiszem, — írja a drámáról — hasznos lehet egy olyan országban, ahol, mint Oroszországban is, a nép égi kegyelemben és áldásban keres vigaszt, míg a földön boldogtalanul, szegényen és homályos elmével él. Örülnék, ha lefordítanák spanyolra egy másik művemet is, amelynek címe Az Ember, s amelyben testet ölt és ki van fejt ve az Éjjeli menedékhely fő gondolata. Az Ember című költeményben igyekszem megmutatni az emberi értelem függetlenségét, Azt mondom: Értelmetlen, szégyenletes és ocsmány ez az egész élet, amelyben az emberek egy részének erejét meghaladó rabszolgai munkája maradéktalanul arra fordítódik, hogy mások untig lakjanak kenyérrel és a szellem javaival.”63 A Szovjetunióban közmondásossá lett az igazi embernek a költeményből vett megjelölése, a nagybetűs ember. Az írók közül Furmanovnál és Fagyejevnél, Szerafimovicsnál és Majakovszkijnál, Alekszej Tolsztojnál és Osztrovszkijnál, Makarenkónál, Pavlenkónál és V. Lacisznál egyaránt találkozunk vele. (Nálunk József Attila ennek a nagybetűs Embernek a győzelmét hirdeti a Munkások végén. Fodor József Óda az emberi haladáshoz c. verse első közlésekor Az Ember költőjének emlékét idézte.) Maga Gorkij a bolsevik forradalmárokban04 és személy szerint elsősorban Leninben látta annak az embereszménynek megvalósulását, amelyet az első forradalmat megelőző években a munkásosztály áldozatos, tragikus harcai közben alakított ki magának. Leninről írt híres cikkében őt nevezi nagybetűs embernek, a közvetlenül halála után papírra vetett első változatban pedig címül is а Человек szót írta.65 De már 1920-ban is azt írja róla, akit az ellenforradalmi burzsoázia bérencei szerte a világban embertelen szörnyetegnek, vérengző zsarnoknak ábrázoltak : „Lenininkább ember, mint kortársaim közül bárki más, és bár az ő gondolkozását elsősorban azok a politikai elképzelések foglalkoztatják, amelyeket a romantikus hajlandó szűkén praktikus képzeteknek nevezni, mégis meg vagyok győződve arról, hogy ez a harcos értelem a pihenés ritka perceiben sokkal messzebb hatol a szépséges jövendőbe 63 С. Я. Бродская: M. Горький в Испании. Известия Академии наук СССР. Отд. лит. и языка 1956. 233. 1. 64 Már „Az anyá”-ban így nevezik Pável Vlaszovot. — А Молодой Большевик szerkesztőihez szóló levelében (1931) ezt írja: „A maguk személyében a földön új ember nő fel, a nagybetűs Ember, — az emberiség embere.” 65 Vö. az Összegyűjtött Művek 17. kötetének 473. lapján megjelent jegyzetet. 3 35