Waldapfel József - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Versek, 1922-1928 - József Attila összes művei 1. (Budapest, 1955)
1928
177. Szép csöndesen aludj. A Színház és Társaság 1925. április 14-i számában megjelent első közlés nyomán, de pótolva az ott mellőzött vesszőket, s egybeírva a 10. sor nagy csöndü szavát. Valószínűleg a Nem Én Kiáltok lezárása után készült. Németh Andor 1924-ről keltezi. 178. Április 11. Sajátkezű kéziratból, amely özv. Stöckl Ferencné Szatmári Rozália tulajdonában van s ezen kívül A kert, ( = A paradicsom életté lesz) az Ezüst élet és a Szép lobogóval vagy anélkül c. verseket is magábafoglalja. (Közölte Szabolcsi Gábor a Tiszatáj 1951. évi 2. számában). Az első verset április 22-én »0 órakor«, tehát 21. és 22. közt éjfélkor, a többi hármat 22-én és 23-án hajnalban írta a költő. A vers elé a következő szavakat írta : Kedves Rózsika, ígéretemhez különös lettem, Éjjel 2 óra s még írtam verset. Ugyehogy megtalálja a Magáét ? ! Utána: , Azt mondta, szereti a könnyű verseket. Azért Írtam ezt meg így, a 6. szakaszt is azért vettem át ide. Amazt öszszetéptem. És most jön az ezüst élet. Ezt a verset itt, ma 3. nak írtam, a következő a második. A verset valószínűleg 1925. április 11-én, születése napján s egyben a törvényszentesítés egykori forradalomellenes ünnepének évfordulóján kezdte imi s Szatmári Rozália ízlését is figyelembevéve dolgozta át 22-én. Kötetben itt jelenik meg először. 179. A paradicsom életté lesz. A Népszava 1925. október 3-i számából. — Élőtte megjelent már a Színház és Társaság 1925. május 11-i számában. — 1925. április 21-érői 22-ére virradó éjjel írta. Eredeti fogalmazványa javításokkal, megvan a Szatmári Rozáliának, egyetemi diáktársának küldött kéziratban. (Erre vonatkozólag 1. az Aprilis 11. jegyzetét.) Cime itt: A kert. — Alája a következő sorokat írta a költő : Szatmári Rózsikának, néki rendeltetett, mert nem ezt gondoltam. Éppen most írtam ezt a verset, bocsásson meg (már megint »bocsásson meg« — Magától csak bocsánatot tudok kérni?) mert nem ilyent gondoltam, mondom ujfent, amit akartam, lehet, hogy holnap megírom, lehet, hogy máskor, lehet, hogy sohase, csak a lámpámnak beszélem el. Hű ő és kedves, szereti ő a virrasztókat. Engem is szeret és nagyon jól esett, mikor írásközben meleg tenyerével simogatta az arcom. Szeged, 1925. ápr. 22oa József Attila Szövegváltozatok : 6 levegőben (sajtóhiba!) Nsz 9 elszomorodtak. SzT 19 S két ember — átkozták ők egymást к SzT 20 S zokogva csak egymást keresték, к 426