Waldapfel József - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Versek, 1929-1937 - József Attila összes művei 2. (Budapest, 1955)
II. Versek 1929-1937. Zsengék, töredékek, rögtönzések - 1937
ben egyező, sajátkezűlég javított gépírásos szövege megvan a Múzeumban. — Közölte a moszkvai U] Hang 1938. évi 3. száma is. Szövegváltozatok : 2 tépik földünk, mely göndör és zömök. 4 ropogtatnak a fogaik között. 5 Térméiés-zabálás1 6 Kis, 7 szája ; 13 a keménykeblű dinamókat szopják 14 sivalkodó, szűk transzformátorok, — 19 A munkabér — a munkaerő ára 22 vagyunk ! — 23 Poloskát űzünk lámpával és kéjjel poloskát űzünk lámpával és kéjjel 24 magunk. 27 nincs vessző 28 az olcsó batiszt-fiist alól kilóg 29 így élünk mi ! 32 a máló falon ; 37 futó-szallagjára futószalagjára 40 világitón kitűzi zászlaját. Az utolsó sor a kötetben így hangzik : szegzi az ember öntött csillagát. Többek állítása szerint a költő a »vörös csillagát« szöveggel szavalta versét, ezt a változatot hozzák a felszabadulás után megjelent első kiadások is. Az »ötágú« jelzőtől szóló hagyomány nem látszik hitelesnek. A költeményt 1931 végén írta a költő. — Már az egykorú kommunista kritika a költő remekének ismerte fel. Danczinger Ferenc (József Attila, a szocializmus költője. Korunk 1932. 843.1.) kiemeli, »hogyan válik az imperializmus elméletéből klasszikus költemény.« Pákozdy Ferenc hírhedt kritikája az illegális Társadalmi Szemlében (1933 február, 87—88. 1.) ezt a verset kivételes értékül említi. Horváth Márton 1945. évi emlékbeszédében (Lobogónk : Petőfi. 36—38. 1.) e verset részletesen elemzi : A vers : pontos politikai analízis. Világképbe illeszti bele a mi kis világunkat ... Az imperializmus és a munkásosztály összeütközésének világméretű, hatalmas csataterén élünk ... Ez a fajta mmikásvers semmiképp nem hasonlít ahhoz, ahogy nálunk, s másutt ábrázolták a munkásságot . . . J. A. belülről nézte a munkásosztályt, s hite nem illúziókból táplálkozott, nem ábrándképet rajzolt, hanem ugyanolyan élesen és pontosan rajzolta meg a Horthv-korszak pesti munkásának rideg nyomorúságát, mint a világ erőinek nagy összeütközését. Ebbe a világméretű harcba illesztette be a kis munkásodút is — ahol a penész rajzol országokat, ahol a népbutító újságok, a narkotikum, a silányságával gúnyoló munkabér jelentette az életet. Valóban forradalmi meglátás ez ... A Horthy-korszak munkásélete volt ez, s az is hozzátartozott a reális képhez, hogy a munkásság körében nemcsak az agitátorok, az illegális kommunisták, a munkásság hősei, hanem árulói is ott settenkedtek. J. A. hallatlan erkölcsi és költői bátorsága, hogy e kép után nem azt mondja, amit a kispolgárok g Sz g Sz g Sz g Sz g Sz g Sz g Sz g g g Sz g Sz g Sz g Sz g Sz g g Sz g Sz. 390