Waldapfel József - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Versek, 1929-1937 - József Attila összes művei 2. (Budapest, 1955)

II. Versek 1929-1937. Zsengék, töredékek, rögtönzések - 1937

az itt közölt második szakasz, melynek harmadik sora így hangzott előbb : hogy lágy a bölcseség, tudom és a harmadik szakasz utolsó két sora ; kérdőjellel a második sor végén. A kéziratlap második oldalán az itt közölt szöveg első és harmadik szakasza (a 3. sor előbb így: ne hagyj motyognom tétlenül). Az eddigi kiadások az első és harmadik szakaszt külön töredékként (Repedt kályhámon ... és Tél van . . .) közölték. — Az első szakasz első sora a »Mondd, mit érleli, a második szakasz első két sora a »Fagyi c. vers egy-egy részévé lett; ezért is valószínű, hogy a töredék 1932-ben kelet­kezhetett. 211. (Arcodon könnyed ott ragadt.) A Múzeumban őrzött, igen kuszáit írású papírlapról. A töredékes versen kivül egyéb feljegyzések, firkálások is láthatók rajta : az Összes Művek IV. kötetében közöljük őket. 212. (Zúgó, fehér...) A Múzeumban őrzött fogalmazványról, amelyen több versszak egymás mellett két változatban olvasható, anélkül, hogy a korábbi szöveget, egy versszak kivételével, törölte volna. Az eddigi kiadások a kétféle változat versszakait tévesen kombinálták. Az első fogal­mazás 2. versszaka így hangzik : Semmi remény Gyémánt a mennybolt Erős, kemény. Utána az utolsó versszaknak megfelelő sorok: Az ágy meleg Összébb símiilunk. Vágy nem feled. Ezt és a következőket Szántó Judithoz írta 1933-ban vagy 1934-ben 213. (Nyári könnyű szellők.) A Múzeumban őrzött kéziratról, amely­nek jobb oldalán a Pörölünk néha, veszekszünk (Nyári délután) c. vers olvasható. A 2. sorban javítás, előbb igy: szoknyák közt szökellők 214. (Átlzzadt fekvőhelyeden ...) A Múzeumban őrzött kéziratról. A 2. sor a következőből javítva : gyötörten, dühhel, betegen. Először Bálint György közölte. 215. (Jó volna-e.) A Múzeumban őrzött kéziratról. A 7. sor előbb így: csak egy fáradt nő feje nehezül a 10.-ből előbb még leírta a hangya szót, aztán áthúzta, a 14. előbb így volt: szikrázva nő a sárga füveken — Egyes elemei visszatérnek más versekben (Sárga füvek, Falu). 216. (Az »Eszmélet« ciklus vázlataiból.) 464

Next