Waldapfel József - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Versek, 1929-1937 - József Attila összes művei 2. (Budapest, 1955)
II. Versek 1929-1937. Zsengék, töredékek, rögtönzések - 1937
319. [A nyakába kék kötő.] József Attilának Vágó Mártához 1928; szeptember 20-án írt leveléből. 320. Virág Mártinak. Kiadatlan. Vágó Márta másolatából. 321. [Nyüzsög a boldogság.] Ezt a verset 1928. október 10-én küldte a költő Vágó Mártának, 6. számmal, a következő megjegyzéssel: »Azt, amiben . . . válaszoltam, 5 verssel egyetemben tépd össze, — lelkem jobbik fele szemére húzott kalappal járkál bordáim között, szégyenében ki se mer ülni szemembe . . . (itt következik a 6. vers) Kicsim, gyönyörűm, nem tudok most verset írni, hogyan is tudnék ! Ez csak egy olyan firkantás, de az első négy sem igazán tetszik. Hirtelenében úgy látom, hogy a középső négyet kell kicserélni.« (V. M. emlékirata, 74—75.1.). 322. [Szoneítjáték.] A Múzeumban őrzött kéziratokról. József Attila és Illyés Gyula e játékáról v. ö. József Jolán adatát: »Egy papírlapra rímeket írtak fel, szonettformában, a másiknak kellett a rímekhez megírni a verset. Hogy nehezebb legyen a feladat, címet is adtak a megírandó versnek«. (J. A. élete, 243.) Az első két szonett címét és rímeit Illyés adta, a harmadik és negyedikét József Attila. 323. Kerek Asztal. A Vágó Márta tulajdonában levő kéziratról. 1928 nyarán az Erzsébet-kávéházban írta a költő Benedek Marcellel vívott »szonett-párbaj« során. (Vágó Márta kéziratos emlékirata, 23. lap.) 324. Wolke. Vágó Márta másolatáról. (Emlékirata 96. 1.) A német vers értelme : Felhő Nem leszel a feleségem, könnyű leszel, mint a felhő. Bezárkózom a mezőbe, hogy ott várjalak meg téged. Eljössz majd akkor az én házamba, nagyon hűvös fedeletlen házamba : Szomorú leszek, mint az egér, amelyre esik, csöndben, lassan. 325. Pauvre Plaint-chant méchant. Vágó Márta másolatából. (Emlékirata 96—97.) A francia szöveg fordítása : Szegény rossz panaszos-ének A szív lassú, mert Isten súlyos ( súlyosabb, mint egy halott —■ Már nem vagyok féltékeny fajankó, aki a mezőkön énekel, és a merev ég alatt egyre soványodón fut és erősen szenved. Istennel teli paraszt, ki magot vet, az vagyok én, még csak zajt sem csinálok 478