Witthen Béla: A jövedelmezőség vizsgálata a termelőszövetkezetekben - A nagyüzemi gazdálkodás kérdései (Budapest, 1961)
A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Üzemtani Intézete ,,A nagyüzemi gazdálkodás kérdései” o. sorozattal olyan kisebb, de a folyóirat-cikkek terjedelmét meghaladó feldolgozásokat kíván a mezőgazdasági és közgazdasági szakembereknek, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások vezetőinek, valamint a mezőgazdaságot irányító szerveknek, a tudományos és oktatási intézmények dolgozóinak a kezébe adni, amelyek a napjainkban egyre többoldalúan felvetődő agrárközgazdasági és üzemszervezési kérdésekről nyújtanak korszerű elemzést és megbízható gyakorlati eligazítást. A jelen tanulmány az MTA Mezőgazdasági Üzemtani Intézetének Üzemgazdasági Osztályán a szerző által kidolgozott globális jövedelemszámítási módszerrel készült. A vizsgálat tárgya az Intézetnek hat év óta adatot szolgáltató 114 termelőszövetkezet 1957/58. évi alapfokú könyvelési és nyilvántartási anyaga volt. Az elemzés az 1 kh termőterületre, az 1000 Ft termelési költségre jutó tiszta jövedelem és az 1 tagra jutó bruttó jövedelem mutatóinak nagysága szerinti kombinációs csoportosítással történik. A vizsgálat eredményeiből kiderült, hogy a több ráfordítást és szakértelmet igénylő, de nagyobb hozamot adó növénytermelési üzemágak — így az ipari és zöldségnövények — az átlagosnál magasabb termelési színvonalon a jövedelmező termelőszövetkezeti gazdálkodás főbb forrásait képezték. Az állattenyésztési üzemágak ugyan nem járultak hozzá ilyen mértékben a jövedelem növeléséhez, mégis a legnagyobb jövedelmű szövetkezetek e téren is jóval magasabb termelési értéket állítottak elő egységnyi területen, mint a veszteségesek. A legjövedelmezőbb termelőszövetkezetekben a bruttó jövedelem 75%-a került a tagokhoz. A vizsgált