Zádor Anna - Genthon István (szerk.): Művészeti lexikon 1. köt., A - E. - Művészeti lexikon 1. (Budapest, 1965)
B
BAU A Bauhaus épületegyüttese Dessauban a Bauhausbücher sorozatban. A sorozat egyéb kötetei is alapvetőek a művészet némely ágában. 1923-ban a az egész világ szakmai érdeklődését fölkeltő kiállításon, egy teljes ház berendezésével (G. Muche), valamint a programját és eredményeit összefoglaló könyvvel tett bizonyságot arról, hogy alkotó munkáját haladó szellemű, szociális elgondolás, az emberi és társadalmi igényekből levezetett építészet gondolata hatja át. Ezzel kezdettől fogva a maradi politikai csoportok újabb támadásait hívta ki, s rágalmaik miatt 1925-ben el kellett hagynia Weimart. 1926-ban újra kezdte működését Dessauban, a Gropius által üvegből és acélból épített, műhelyekből és lakótelepekből álló épületkomplexusban, mely a 20-as évek építészetének egyik legfontosabb alkotása. 1928-ban Gropius, majd több kiváló mester megvált a <~tól, vezetője előbb H. Meyer, 1930-ban Mies van der Rohe lett. A reakció nyomására 1932-ben Berlinbe költözött, ahol 1934-ben a nácik feloszlatták. 1937-ben New Bauhaus néven újra megalakult Chicagóban. — írod. Das Staatliche В. Weimar 1919 — 23. 1923; Bauhausbücher sorozat (1925-től); bauhaus (negyedévi folyóirat, 1926-tól); Bayer — W. Gropius —I. Gropius: В. 1919 — 28. 1955; L. Schreyer: Erinnerungen an Sturm B. 1956; M. Wingler: Das B. 1962. Rozgonyi Iván Baum Lukács (Brassó, 1640 к,—Brassó, 1711. szept. 12.): ötvösmester. Brassóban Kreitzcr Dánielnél tanult 1656 — 60 között. 1665-ben mesterré avatták. 1690 — 92 között céhmester volt. Művei közül egy 1673-ból származó nagy virágos fedeles kupa az egykori Wittmanngyűjteményben Bp.-en, egy áttört nagyvirágos serleg a szentágotai ev. templomban, két nagyvirágos fedeles kupa a Nemz. Múz.-ban, egy cápázott fedeles kupa a feketehalmi ev. templomban, egy zománcos mellboglár a kolozsvári múzeumban, egy nagyvirágos, fedeles kupája a brassói ev. templomban. Az irodalom több más munkáját is említi. Kampis Antal Baumanis, Janis (1834. jún. 4. —1891. márc. 31.): lett építész. A pétervári Művészeti Akadémián tanult és a múlt század 60 —70-es éveiben tevékeny részt vett Riga városrendezésében. Alkotásaiban a lett nemzeti építészet jellegzetes vonásai érvényesültek. Baumann, Ludwig (Seibersdorf, 1853. máj. ii. —1936): osztrák építész, iparművész. Főképp neobarokk stílusban épített. Főbb művei: Bécsben a Hiller-ház, az Ambrust er-, Bratmannpalota, a Kereskedelmi és Iparkamara. Feltűnést keltettek kiállítási pavilonjai. Baumann Tivadar (Szombathely, 1889. nov. 7.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károlynál, valamint Réti Istvánnál tanult. 1924-től szerepelt kiállításokon. Főleg arcképeket és csendéleteket festett. Külföldön van (Bethlehem, USA, New York állam) Kapisztrán Jánost ábrázoló oltárképe. Baumeister, Willi (Stuttgart, 1889. jan. 22.— Stuttgart, 1955. aug. 31.): német festő, grafikus, művészeti író. 1905 — 12 között Stuttgartban dekorációs festészetet tanult, majd az akadémia növendéke lett. 1913-ban kiállítása volt a berlini Sturmnál. A háború után kialakult „konstruktív” korszaka. A mechanikus formák művészi felhasználása iránt érdeklődött; tipográfusként is dolgozott. 1930-ban kiállítása volt Párizsban; ebben az időben az Abstraction-Création Csoport tagja, később tanár a frankfurti művészeti iskolában, ahonnan a nácik 1933-ban elbocsátották. A 30-as évek közepétől képeinek szigorú rendje fellazult; a formák amorffá váltak, természeti alakzatok emlékképei és szabad asszociációs tevékenység alakította őket (Vonalfigurák, 1935; Kék fal, 1951; A közeledő álom, 1951). 1943-ból származik Das Unbekannte in der Kunst c. írása (Stuttgart, 1946). 1945-től haláláig Stuttgartban élt és az akadémia tanára volt. — írod. W. Grohmann: W. B. Stuttgart, 1952. Körner Éva 180