Zádor Anna - Genthon István (szerk.): Művészeti lexikon 1. köt., A - E. - Művészeti lexikon 1. (Budapest, 1965)
E
Engerth: festőcsalád. — i. ~ János (19. sz. első fele) a 19. sz. harmincas éveiben díszleteket festett. Dolgozott a Nemzeti Színház, a pesti német színház, valamint vidéki főúri magánszínházak részére is. — 2. Vilmos (Teschen, 1818 k.—Bp., 1884. jan. i.) apjától, Jánostól tanult, majd 1846—47-ben a bécsi akadémia növendéke volt. 1849-től a budai Ipartanoda, később a Műegyetem rajztanára volt. Az 1850-es évek végén a Dorottya u.-ban magánrajziskolát nyitott. Számos arcképet és kőrajzot készített. Engerth, Eduard von (Pless, 1818. máj. 13.— Semmering, 1897. júl. 28.): osztrák történeti és arcképfestő; L. Kupelwieser tanítványa volt. Eleinte nazarénus, majd realista szellemben alkotott. Magyar vonatkozású művei között szerepel pl. Savoyai Jenő zentai győzelme c. képe. Freskói vannak Bécsben az altlerchenfeldi templomban és az új operaházban. Engleheart, George (Kew, 1752. okt.— Blackheath, 1829. márc. 21.): angol miniatúrafestő, R. Cosway mellett az angol arcképminiatúra legkiválóbb művésze. J. Reynolds tanítványa, akinek képeit többször másolta. 1790-től III. György udvari festője volt. engobos kerámia : ->• agyagmáz engraving: -► rézmetszet Engström, Leander (Ytterhogdal, 1886— Stockholm, 1927. febr. 6.): svéd festő. Párizsban Matisse tanítványa volt. A lappföldön festett színes képeivel tűnt fel. Fő műve, a stockholmi városháza számára festett freskó és késői tájképei a régi olasz művészet hatásáról tanúskodnak. enkausztika: a görög festészet sajátos technikája, amelynél a viasszal elkevert festéket felhevített szerszámmal (kestron) égették az alapra. A sokat vitatott technika megértéséhez nagyban hozzásegít az az újabb felfedezés, hogy az enkausztikus festés kötőanyaga, az ún. pun viasz (cera punica), azaz nátronnal vegyített viasz, vízben oldható, és hideg állapotban is kezelhető ecsettel. A viaszos festék felhevítése tehát rendszerint már felrakott állapotban történhetett. Az ~ előnye volt tartóssága, továbbá az olajfestékhez hasonló mély és tüzes színhatása. Az ' iiak az archaikus korra visszanyúló keletkezését a kőarchitektúra és a szobrászat színezésének követelményében kereshetjük. A márványszobrokat később is ^val színezték. Az ~át Polygn&tos is használta, de csak az i. e. 4. sz.-ban vált általánossá. Ettől kezdve főleg táblaképek festésénél alkalmazták. Legtöbb emléke a római kori egyiptomi múmiaportrékban maradt ránk, amelyeknek jó része enkausztikus technikával, pasztózusan felrakott festéssel készült, és amelyeken egymás mellett található az ecset és a kestron használatának nyoma. Castiglione László Ensingen, Ensingcr, Ulrich von (1350 k.— ENG Strassburg, 1419. febr. 10.): német építőmester. 1391-ben Milánóba hívták a dóm építéséhez (1394—95-ben dolgozott ott). 1392-ben az ulmi minister építését vezette. Torony tervét az ulmi városi könyvtárban őrzik, de nem ez a terv került kivitelezésre, hanem M. Böblingeré. Nevéhez fűződik a hajó csamoktemplommá való átépítése, a Ny-i homlokzat és a két, szentély melletti torony befejezése. Az ulmi építkezést 1417-ben adta át vejének, H. Kunnak. Addig az építkezést maga vezette, bár közben más munkákat is vállalt, sőt 1399-ben átköltözött Strassburgba, ahol a münster építésének vezetésével bízták meg. Egyidejűleg elvállalta Esslingenben a Miasszonyunk-templom építésének vezetését is. A hajó három Ny-i boltszakaszát és a Ny-i homlokzatot építette. 1409-ben Pforzheimben, a Mária Magdolna-Római kori múmiaportré Egyiptomból enkausztikus festéssel (Berlin, Staatliche Museen)