Zágonyi Ervin: Kosztolányi és az orosz irodalom - Modern filológiai füzetek 47. (Budapest, 1990)
V. Összegzés
V. ÖSSZEGEZÉS Lengyel Béla a szovjet irodalom magyarországi útját kutató, idézett munkájában lényegre tapintóan jegyzi meg: „József Attila nyilván más szemmel nézte Tolsztojt és a többi orosz klasszikust, mint például Kosztolányi, de ez a nemes és emberformáló humánum — (az orosz irodalomé Z. E.) — egyformán drága volt mindazoknak a számára, akik szorongással nézték az elvadulás egyre fenyegetőbb jeleit.” Mi a „más szemmel”-t kutattuk a három orosz klasszikus kapcsán, velük is foglaljuk össze, milyen értékeket emelt magasra cikkeiben Kosztolányi — a Bácskai Hírlaptól A Héten, az Életen, a Nyugaton és a Pesti Hírlapon át az Új Időkig — olvasói számára, mi az, ami nekünk is példa, illetve mivel kell vitába szállnunk. S alkotó művész vallomásairól lévén szó — ahogy a dolgozatból —, innen sem hiányozhat az utalás: hogyan sugároznak tovább a fenti értékek az ő műveiben. Kosztolányi fiatalon felajzott hangú tanulmányt szentel a tendenciózus lángelme, a „forradalmár” Tolsztoj világmegváltó terveinek. (Később a „zavaros” jelzővel fosztja meg őket hitelüktől, de az öncélúságot ekkor már fennen hirdető költő nem az első, erkölcsi ösztönzést viszi-e tovább?) A világmegváltással egy időben az elmúlás rajzával vés Tolsztoj 14 Zágonyi 205