Zrinszky László: A Magyar Tanácsköztársaság emléke költészetünkben 1919-1945 - Irodalomtörténeti füzetek 38. (Budapest, 1962)
III. 1924-1945
Gyerekkorom, most köszönöm neked, hogy láttam itt másfajta gömböket, még itt pirulnak a szemem mögött. (Márciusi séta) Hollós-Korvin tizennégyéves volt 1919-ben. És mégis, mint Életrajz című versében vallja, a Tanácsköztársaság nagy élménye tette költővé: Láttam egyszer egy szép májust, lobogókkal, színveresben, —- jaj, de szép volt 1 — f Budapesten. Lángoló betűket írtam, sírtam, lázadtam, repestem, költő lettem Budapesten. Utoljára hagytuk azt a kérdést, hogy a legnagyobb magyar proletárköltő, aki ugyancsak 14 éves volt a forradalom napjaiban, mit őrzött költészetében a Tanácsköztársaság emlékeiből. Szabolcsi Miklós vitába száll azzal a felfogással, melyet Németh Andor így fogalmazott meg: ,,A forradalom, a kommün észrevétlenül viharzott tova a feje felett.”212 Szabolcsi kimutatja, hogy 1919 tanulsága „mindvégig benn élt a költőben. Mert elsősorban nem közvetlen utalásokat és célzásokat kell verseiben keresnünk; mint nemzedéke minden egyes tagjában, benne is továbbélt e nagy napok emléke. S mint ahogy nemzedéke minden egyes tagja, ő is továbbvitte a Tanácsköztársaság emlékét, de ő, — nem szembeszállva vele, nem is kiábrándultán s nem is az ifjúság gyerinekesmúló epizódjává süllyesztve, hanem tanításait, indításait, hangulatát őrizve, továbbvíve, új helyzetekben átalakítva s mindig ismét feltámasztva. ”242 243 József Attila lírája általában alig-alig őriz meg történelmi motívumokat a maguk konkrétságában, két utalást azonban kiemel Szabolcsi. A Fiatal életek indulójának ezt a sorát: „Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk”, s A lovak következő részletét: 242 Csillag 1948. január. 12. 1. 243 Szabolcsi Miklós: Egy fejezet József Attila életéből. ItK. 1960. 5. sz. 532. 1. 142