Zrinszky László: A Magyar Tanácsköztársaság emléke költészetünkben 1919-1945 - Irodalomtörténeti füzetek 38. (Budapest, 1962)
II. 1919-1924
tétes hangulatú kiteljesítésével. Azt akarja mondani, hogy a simogató tavaszi napsütés vált olyan tüzessé, erőszakossá, mint egy forradalmi diktatúra? vagy talán inkább azt bizonygatja még, hogy az ígért szebb, új világ volt számára olyan tünékeny, mint az első tavaszi fények? Könnyebb az útja annak, aki mint felesleges terhet, megpróbálja levetni polgári lelkiismeretét, s homo aestheticus-nak hirdeti magát. Többen kimutatták már — József Attila 1935-ben77 78 —, hogy ezt a kissé hivalkodó önjellemzést, mellyel Kosztolányi főleg Ady tói és Babitstól való különállását akarta hangsúlyozni, nem Szabad egészen komolyan vennünk. Életpályája és életműve végül is hasonló görbét írt le, mint a morális kategóriákban hívő és azokra hivatkozó polgári költőtársaié. Az újságíró Kosztolányira ugyan ráillenek az Édes Annában leírt szavak: „Mindenkivel és senkivel. Ahogyan a szél fúj.” De a költő Kosztolányi kétségbeesetten, szinte hisztérikusan kiáltozik tanácstalanságában: Jaj, merre menjek? Jaj, merre nézzek? Jaj, mit rebegjek? Jaj, mit hazudjak? (A magyar romokon)TM Első személyben, de az egész esett nemzet nevében beszél, pedig jajkiáltásaival nem a nép gyászában osztozik, csupán magát próbálja igazolni, mint ahogy ő'sikolt Európa költőihez is, s ha nem sikoltana, nem lenne nyugalma többé. Az esztéta-ember nem töprenkedne bűntudattal a boldogság múló percein, nem kérdené: „bűn-e ez a / nyugalom, / kéken füstölgő / szivarom? / Bűn-e, / hogy mostan nem cikáz a villám? / Bűn-e, / hogy mostan már ezüst a villám? / Bűn-e, / hogy nem sikoltok / s egy percre boldog / vagyok ?” (A repülő. A bús férfi panaszai) S nem felelne így a Számadásban-. „Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog.” Kosztolányi tudta, hogy nincs és nem lehet túl jón és rosszon, s az esztétizmus fennkölt cinizmusa sem mentheti fel. Ezért — társadalmi osztályának nagy csoportjára jellemző módon — ugyanakkor, amikor magát a polgári etika kategóriái fölé próbálja emelni, 77 József Attila: Kosztolányi Dezső. Ö. M. III. k. 1958. 167 — 70. 1. 78 Kosztolányi Dezső: Válogatott versei. Bp. 1955. Az idézetek, ahol külön nem jelöljük, innen valók. 45