Zsilka János: A nyelvi mozgásformák dialektikája. A nyelvi rendszer szerves, hipotetikus és homoszintaktikai síkja (Budapest, 1973)
. A NYELVI MOZGÁSFORMÁK DIALEKTIKÁJA A nyelvi rendszer szerves, hipotetikus és homoszintaktikai síkja A szerző egyrészt bírálja a ma divatos nyelvészeti irányzatokat, másrészt a nyelv rendszerének eredeti felfogását fejti ki. Felfogásának eredetisége abban rejlik, hogy a mondatokat a konkrét összefüggések sorát tárva fel — az összefüggések egységes láncolatává, szerves rendszerré építi ki. A szerves rendszer kiépítésével párhuzamosan pedig az ún. hipotetikus rendszert dolgozza ki, amelynek keretében a szerves rendszer mondatai deduktive vezethetők le. A hipotetikus síkban mutatkozik meg az új rendszer alkotó kritikai jellege. Általa ugyanis a szerző nemcsak tagadja az uralkodó generatív grammatika koncepcióját, hanem helyét is kijelöli a nyelv valóságos működésében amely a jelenségek konkrét—>■ általános, általános—»-konkrét mozgásának elválaszthatatlan egységében valósul meg. A strukturalizmus — ismert változataiban — módszerét tekintve metafizikus, tartalmát tekintve idealisztikus. A szerző koncepciója szerint a nyelv működése mélyen dialektikus: a szerves rendszer pedig végső elemzésben csak a mindennapi tapasztalatok (a pragmatikus szempont) figyelembevételével oldható meg — ami az elmélet materialisztikus tartalmára utal. Az új koncepció azt jelzi, hogy a strukturalizmus nem sajátítható ki a metafizikus jellegű, idealisztikus tartalmú leírások számára. ÉH AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST \ V j ZSILKA JÁNOS