Zsilka János: A nyelvi mozgásformák dialektikája. A nyelvi rendszer szerves, hipotetikus és homoszintaktikai síkja (Budapest, 1973)

. A NYELVI MOZGÁSFORMÁK DIALEKTIKÁJA A nyelvi rendszer szerves, hipotetikus és homoszintaktikai síkja A szerző egyrészt bírálja a ma divatos nyelvészeti irányzatokat, másrészt a nyelv rendszerének eredeti felfogását fejti ki. Felfogásának eredetisége abban rejlik, hogy a mondatokat a konkrét összefüggések sorát tárva fel — az összefüggések egységes láncolatává, szerves rendszerré építi ki. A szerves rendszer kiépítésével párhuzamosan pe­dig az ún. hipotetikus rendszert dolgozza ki, amelynek keretében a szerves rend­szer mondatai deduktive vezethetők le. A hipotetikus síkban mutatkozik meg az új rendszer alkotó kritikai jel­lege. Általa ugyanis a szerző nemcsak tagadja az uralkodó generatív gramma­tika koncepcióját, hanem helyét is ki­jelöli a nyelv valóságos működésében amely a jelenségek konkrét—>■ általá­nos, általános—»-konkrét mozgásának el­választhatatlan egységében valósul meg. A strukturalizmus — ismert válto­zataiban — módszerét tekintve meta­fizikus, tartalmát tekintve idealiszti­kus. A szerző koncepciója szerint a nyelv működése mélyen dialektikus: a szerves rendszer pedig végső elemzés­ben csak a mindennapi tapasztalatok (a pragmatikus szempont) figyelembe­vételével oldható meg — ami az elmélet materialisztikus tartalmára utal. Az új koncepció azt jelzi, hogy a strukturaliz­mus nem sajátítható ki a metafizikus jellegű, idealisztikus tartalmú leírások számára. ÉH AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST \ V j ZSILKA JÁNOS

Next