Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)
Mérések a szöveg fonetikai, ritmikai és morfológiai szintjén
Az időtartam alapján végzett vizsgálat, matematikai felmérés a vers szervezetlenségéről tanúskodik. A szőtagtípusok eloszlása, az ebből kiszámított entrópia és redundancia korrespondeál a fentebbi eredményekkel. Ez abból következik, hogy a költeményben csökkent az egyes szőtagtípusok variabilitása, ami tükröződik az entrópia és a redundancia számértékeiben is. f p -p log2 p К V К 85 0,4106 0,5272 KV 57 0,2753 0,5122 V 23 0,1111 0,3520 VK 29 0,1401 0,3971 К V К К 12 0,0579 0,2383 V К К 1 0,0048 0,0370 Н0 = 2, 5908 h = 0,7823 Hj =2,0268 R= 0,2177 Amint látjuk, az egyes szőtagtípusok számának a csökkenése a relatív entrópia hipertrőfiáját vonja maga után. Ennek következtében a szőtag szintjén ez a költemény a legkevésbé redundáns a többi verssel összehasonlítva. A költemények ritmikai sajátosságaival és a szőtagtípusok valószínűségével kapcsolatosan bizonyos alapvető ismeretekhez jutottunk: Az egyes verssorok időtartam szerinti szervezettsége úgyszólván semminemű szabályosságot nem mutat, amelynek alapján a ritmust identifikálhatnánk. Még az utolsó teljes ütem (versláb) sem mindig mérvadó a költemény versmértékének a megállapítását illetően, bár az eredmények szerint ez az ütem valóban a legtökéle tesebb szokott lenni. A statisztikai felmérés viszont arról győzött meg, hogy a ritmus trocheusi vagy jambusi lejtését leginkább a verssorok utolsó előtti szőtaga árulja el. Hogyha az utolsó előtti szótag páros, akkor ez jambikus versben következetesen, százszázalékosan erős ízű, ellenben ha az utolsó előtti szőtag páratlan, ez a szótag jambikus sorban következetesen gyenge ízű. A szabály persze érvényes a trocheusi sorokra is, csakhogy ott az utolsó előtti szótagok abban az esetben erős ízűek, ha ez az íz a verssorban a 3., 5., 7., 9., 11. stb. szótagra esik. Ha trocheusi sorban az utolsó előtti szótag páros, akkor ez következetesen rövid. Példának okáért: A természet évkönyvei c. vers trocheusi, mert az erős ízek ilyen eloszlást mutatnak benne: I. 83,33%, II. 0%, III. 97,91%. Vagyis a versben a 2. szőtag minden egyes verssorban rövid. A második tanulságunk az, hogy a magyar költészet (és a nyelv is) legfrekventáltabb szótaga a KVK, ez teszi ki az összes szőtagok csaknem 40%-át, de olykor még ezt is meghaladja /41/. A költemények közül A Dunánál c. vers a legredundánsabb ilyen szempontból, ellenben a relatív entrópia Weöres Sándor Valse triste c. költeményében a legnagyobb. Ehhez még érdemes hozzáfűzni, hogy József Atti59