Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)
A szépirodalmi szöveg másodlagos információja
Az adott esetben a reális entrópia (H-^) értéke 1,8293. A reális entrópai értéke a maximális entrópiához képest azért csökken, mert az egyenletes eloszlást egyenlőtlen váltotta fel. Más költeményekben még nagyobbak az elméleti átlagtól való eltérések, József Attila A Dunánál c, költeményében az egyenetlenség még növekszik az előző költeményhez képest, amiről az eredmények tanúskodnak: A1 A2 A3 A4 A5 V 0,411 0,361 0,182 0,037 0,008 Amint látható, a költeményben az 1 és 2 szótagú szavak még nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, mint a Külvárosi éj c, versben. Az 1 szótagú szavak pl. meghaladják a feltételezett átlag kétszeresét. Ugyanakkor az 5 szótagú szavak százalékaránya még a Külvárosi éj ugyanolyan típusú szavainál is alacsonyabb. Itt tehát az elemek még nagyobb diszproporciőjác, még aránytalanabb megoszlását tapasztaljuk, mint az előző költeményben. Ennek aztán hatása és következménye van a reális entrópia értékére is (Hí =1, 7370). Itt felmerülhet az ellenvetés, hogy ez csak az ún. "formális" oldala a költészetnek, hiszen számításaink az egyes szótípusok megoszlására vonatkoznak. Ámde József Attila említett költeményeinek ismeretében vagy elolvasásuk után könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a Külvárosi éj magasabb entrópiája empirikusan is észlelhető, percipiálhatő tulajdonsága a költeménynek. Sőt ez még a téma és kompozíció szintjén is észlelhető. Legkézzelfoghatóbban azonban a költemény magasabb entrópiája empirikusan a szöveg poétikai jegyeinek vizsgálatából derülhet ki. Ugyanis szabad verssel van dolgunk, s jól megfigyelhetők benne a depoetizálás, a klasszikus verstani és poétikai normáktól való elszakadás jegyei. Ilyen sajátosságnak kell tekintenünk a sorhosszúság szabálytalan váltogatását, az egyes versszakok grafikai szerkezetének szabálytalanságát, és így tovább. Ezzel szemben A Dunánál c. költemény sokkal jobban emlékeztet a klasszikus költeményekre: szabályos; a ritmusa, szabályos a strőfaszerkezete, a verssorok egyenletesen váltakoznak stb. És épp bizonyos nyelvi elemek fokozottabb ismétlődése hozza létre a ritmust. A ritmus már önmagában is bizonyos követelményeket támaszt a költővel szemben, hiszen korlátokat szab, amelyek a választási szabadság lehetőségét csökkentik. így minél költőibb egy-egy szöveg, általában annál redundánsabb. Természetesen a redundancia fokmérője nem lehet mindig a szavak szótagok szerinti megoszlása, a kérdés tisztázása általánosabb és körültekintőbb vizsgálatokat igényel. Köztudomású, hogy a prózai szöveg tartalmát mindenekelőtt a lexikális-szemantikai tényezők hordozzák, az alsóbb nyelvi szintek így esztétikailag nem relevánsak. A fonetikai szint elsődleges csak a lírai alkotásokban releváns. Ezzel függ össze, hogy a prózai szövegek entrópiája általában magasabb, mint a költészeté. Ebből következik, hogy minél jobban megközelíti a szöveg vizsgált elemeinek 42