Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)
Mérések a szöveg fonetikai, ritmikai és morfológiai szintjén
MÉRÉSEK A SZÖVEG FONETIKAI, RITMIKAI ÉS MORFOLÓGIAI SZINTJÉN A szakirodalom eddig a terjedelmesebb, az elemek számát tekintve nagyobb mintták (verskötetek, versciklusok stb.) statisztikai vizsgálatára fordított figyelmet, A szakemberek a valószínűségszámításnak abból a tételéből szoktak kiindulni, amely szerint az eredmények annál objektívabbak és megbízhatóbbak, minél több elem (esemény, jelenség) alapján kapjuk őket. De a nyelvi elemek és szépirodalmi jelenségek vizsgálatakor a kutatók általában megfeledkeznek arról, hogy a kisebb de egységes és lezárt struktúrák matematikai elemzése sokkal célravezetőbb, mint a nagyobb korpuszokon végzett számítások. Egyrész azért, mert így induktive szintén elérhető, hogy az elemek (események) nagy száma alapján kapjuk meg a vizsgált jelenség relatív gyakoriságát és valószínűségét, másrészt azért, mert ezzel egyetemben a lezárt struktúrák - például bizonyos versek - matematikai elemzése is elvégezhető. Eszerint az ilyen felmérések, vizsgálatok "többlet-eredményt" is hoznak, ráadásul az egy-egy versről kapott számadatokat össze lehet vetni intuitív és empirikus értékítéleteinkkel, a nagyobb kilengéseket, eltolódásokat így könnyebb tudományosan megragadni, sőt ellenőrizni is. Ugyanakkor a következtetések levonása is egyszerűbb, meggyőzőbb. Szépirodalmi szövegek stilisztikai vizsgálata esetében meg különösen fontosak az ilyen felmérések, számítások, mert a kapott számadatok a szöveg funkcionálását is jelzik, a vers hatáserejével is összefüggésbe hozhatók. Ez a tény ösztönzött bennünket arra, hogy kiválasztott költemények alapján számítsuk ki egyes XX. századi magyar költők alapvető statisztikai paramétereit. Tehát nem versköteteket vagy ciklusokat vizsgáltunk statisztikai módszerrel, hanem verseket külőn-külön, de mind az egyes költőkkel kapcsolatosan, mind a költő vizsgált verse kapcsán elvégeztük az összesítést is. Négy-négy költeményt választottunk ki Tóth Árpádtól, József Attilától, Kassák Lajostól és Weöres Sándortól /34/. E költők mindegyike más-más korszakot, más-más irányzatot képvisel a magyar irodalomban, s nem lényegtelen az sem, hogy mindegyikük elütő, de markáns költői egyéniség. A versek megválasztása során ügyeltünk arra is, hogy a költemények között legyenek ismert és kevésbé ismert versek, költemények, amelyek a költőre tipikusak, de olyanok is, amelyek a költőt csak kisebb mértékben jellemzik. Ez alól csak József Attila kivétel, a tőle választott versek mind közismertek, ellenben az ő versei tematikailag eléggé eltérőek. A versek megválasztásakor az az elv vezérelt bennünket, hogy ne csak az egyes költők költészete, hanem az egyes versek is - történetesen egy-egy költő versei is - kontrasztív viszonyba kerüljenek egymással a számadatokat illetően. Minden egyes költeményt - összesen 16 verset - alapos, részletes matematikai elemzésnek vetettünk alá. Az alsó szintek vizsgálatára helyeztünk nagyobb súlyt, 46