Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)
Mérések a szöveg fonetikai, ritmikai és morfológiai szintjén
Amint látható, a költemény szótagszervezettsége alacsonynak tűnik, legalábbis a redundanciáról kapott számadat erről tanúskodik. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a költeményben a KVK szőtagtípus fordul elő a leggyakrabban - az összes szótagtípus 40, 07%-át teszi ki. Ez hat ki az egyes szőtagtípusok százalékban kifejezett részesedésének egyenetlenségére is. Egy bizonyos szótagtípus ismétlődése azt is eredményezheti, hogy a költemény redundanciája emelkedik. A jelen esetben a redundancia csökkenését főként a sok szótagtípus (összesen 91 előfordulása idézi elő. Tóth Árpád költeménye egyébként jambusvers. Éppen ezért érdemes ismertetni az egyes szótagokra eső erős ízeket is százalékban: I. 66,66 IV. 87,50 VII. 50,00 X. 100 И. 83,33 V. 70,83 VIII. 70,83 XI. 0 III. 54,16 VI. 66,66 IX. 8,33 A táblázat valóban jambusképletről árulkodik, mert hiszen a 3. versláb kivételével az erős íz a páros szótagokban mindenütt magasabb arányban van képviselve. Az eredmények valószínűleg azt bizonyítják, hogy a század elején még szigorúbban ragaszkodtak a költemények versmértékének a megőrzéséhez. József Attiláról köztudomású, hogy gyakran alkalmazta a jambusi verselést, de szabadabban, olykor szinte a felismerhetetlenségig fellazítva. Ebből eredően igyekeztünk megállapítani a jambikus metrum fellazításának a mértékét két költeményében is. Itt is - mint Tóth Árpád esetében - a magyar verstani hagyományokra támaszkodtunk, ámbár bizonyos eddigi állításokat korrigálni kellett. Ismeretes, hogy a verstanok a magyar szabad jambus legfontosabb ismérveként azt említik, hogy a verssor utolsó verslába általában tökéletes. Mármost figyeljük meg, milyen az erős ízek százaléknyi részesedése az egyes szótagokban: I. 56,3 IV. 78,1 VII. 71,8 X. 100 II. 75,0 V. 75,0 VIII. 62,5 XI. 81,2 III. 60,9 VI. 75,0 IX. 18,5 Mint a táblázatból is látható, a jambus csupán három verslábban (1., 2., 5.) uralkodó. Viszont igen jellegzetes tulajdonsága a versnek a IX. és a X. szőtag közötti különbség, vagyis az utolsó teljes versláb jambusi volta. József Attila költeményeit általában az utolsó teljes verslábak teszik jambikussáj különben a verslábak között sok a spondeus, trocheus, sőt pyrrichius is. Természetesen A Dunánál c. költeményben szintén megvizsgáltuk az egyes szótagtípusok megterheltségét is, vagyis valószínűségét, entrópiáját és redundanciáját. 56