Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)
Mérések a szöveg fonetikai, ritmikai és morfológiai szintjén
Igenevek Határozószók Viszonyszők Indulatszók 4, 52 7, 80 21,97 0,41 A költeményekben főként a főnevek fordulnak elő magas százalékarányban, ezek a komor, sőt deformált valóság leggyakoribb nyelvi kifejezőeszközei. Egyúttal nominális jelleget adnak a szövegnek, persze, az igék frekvenciájának a csökkenésével egyetemben. Az igék alacsony frekvenciája összefüggésbe hozható azzal is, hogy Kassák költészetében nem megy ritkaságszámba az elliptikus mondatok előfordulása sem, s az elliptikus mondatokból épp az igealakok szoktak általában kimaradni. Az elliptikus mondatok használata a magyar expresszionizmusra igen jellemző, s ez olyan tulajdonsága a szövegnek, amely a publicisztikai stílusra emlékeztet. Weöres Sándor költeményei - mint arra már többszőr is rámutattunk - az impresszionizmus egyik-másik jegyét, sajátosságát viselik magukon. Mindezt a szótani elemek statisztikai felmérése is igazolja s visszatükrözi. Az egyes szófajok eloszlása ilyen nála: Főnevek 35,12 Melléknevek 13,42 Számnevek 0,49 Névmások 4,39 Igék 15,12 Igenevek 3,41 Határozőszók 7,07 Viszonyszók 20,00 Indulatszók 0,97 Az eredmények bizonyos mértékben valóban azt mutatják, hogy Weöres Sándor költeményei posztimpresszionista jellegűek. A melléknevek előfordulása oly magas nála, hogy ilyen szempontból csak Tóth Árpád haladja őt meg. Ugyanakkor a főnevek előfordulása szintén magas. Ami pedig az igék frekvenciáját illeti, Weöres József Attila után következik. A négy költőtől vett 16 költemény statisztikai adatait egy összesítő táblázatban foglalhatjuk össze. A számítások alapjául a szőfajok, Ш. szavak összegét (N) teszszük meg. Ez a számadat különböző statisztikai értékek kiszámítását teszi lehetővé; az egyes szófajok előfordulásának a valószínűségét (p), a középértéktől való elté-69