Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)
Mérések a szöveg fonetikai, ritmikai és morfológiai szintjén
adatai meg azt bizonyítják, hogy József Attilánál a melléknevek frekvenciája az igékkel szemben alacsony. Ez alól csupán a Külvárosi éj kivétel, amelyben az expresszionista stílus velejárójaként igen frekventáltak az ige nélküli elliptikus mondatok. Mindezt híven tükrözi a Busemann-féle koefficiens. Kassák Lajos költeményeiben a melléknevek és a főnevek arányából eredő indexszámok erős ingadozást mutatnak. A melléknevek előfordulása a Márciusok c. költeményben majdnem a minimumra csökken, ami a költemény tipikusan expresszionista hangvételéből és szerkezetéből adódik. Az expresszionizmus - amint a programnyilatkozataiból is kitűnik - a melléknevek felszámolására törekedett. A nyelvi normától való ilyen szélsőséges eltérésnek ebben rejlik a nyitja, magyarázata. A költemény eme tulajdonságával áll összefüggésben a főnevek és az igék arányából kiszámított indexszám is. Kassák Lajos nominális szerkesztésmódját tapasztaljuk a Márciusok c. költemény mellett a Szemek c. vers esetében is, mert hiszen mindkét költeményben a főnevek erősen túlsúlyban vannak az igékkel szemben. A Busemann-féle koefficiensek Kassáknál egyenetlenségről tanúskodnak: a legkisebb számadatot a Márciusok c. költemény alapján kaptuk, a legnagyobb a Mesteremberek és a Szemek indexszáma. Az utóbbi két versben az igék megterheltsége sem nagy, ami a Márciusok költeményre is vonatkozik, csakhogy abban a melléknevek frekvenciája is jelentéktelen. A Weöres Sándor költeményeiből kiszámított eredmények - Kassákéhoz hasonlóan - kiegyensúlyozatlanok, rendszertelenek. Részben kivételnek tekinthetjük ilyen szempontból a melléknevek és a főnevek arányából kapott számadatokat, ezek relatíve kisebb eltéréseket mutatnak. E koefficienst minden esetben magas számadat jellemzi nála, ami újabb bizonyíték költeményeinek postimpresszionista jellegére, ilyen irányú hangolására. A főnevek és az igék arányából kapott indexszámok egyenetlenek, alkalmasint nem ok nélkül. Például a Szeretők a nagyvárosban c. költeményben a főnevek és az igék aránya 1:1,35-höz, míg A jövendő költészete c. versben ez az arány jelentősen emelkedik - 1:4,14. A jövendő költészete c. versben a melléknevek gyakorisága az igék rovására történik, amit a Busemann-féle koefficiens alapján identifikálhatunk. A többi költeményben a melléknevek frekvenciája ugyan magas, de mindig alacsonyabb, mint az igéké. Végezetül érdemes közölni a négy költőre vonatkozó összesített eredményeket: mn/fn fn/ige mn/ige Tóth Árpád 0,540 2,175 1,175 József Attila 0,267 1,572 0,419 Kassák Lajos 0,318 2,794 0,889 Weöres Sándor 0,382 2,323 0,887 A melléknevek és a főnevek közötti arányszámok határozottan Tóth Árpádnál a legmagasabbak, a második helyen van Weöres Sándor, ő utána Kassák Lajos, majd József Attila következik. Az eredmények egzakt bizonyítékok arra vonatkozólag, hogy az impresszionista hangolásu költészet sok melléknévi alakot kíván, amelyek részint az alanyi és a tárgyi funkcióban lévő főnevek, részint a mondat határozóinak 73