Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)

Jegyzetek

/33/ Az archiszéma terminust az archifonéma mintájára Jurij Lotman alkotta meg. A szövegben az archiszéma a szemantikai oppozíciók terméke, amely hozzájuk képest invariánsként lép fel. Vő. Jurij Lotman; Sztruktura hudozseszt venno vo tyekszta. Moszkva, 1970. 181-191. /34/ A verseket a következő kötetekből válogattuk ki;- Tóth Árpád összes versei és versfordításai. Budapest 1958 .- József Attila összes versei. Budapest 1956.- Századvég és avantgarde. Budapest. 1965.- Szép versek 1965. Budapest 1966.- Szép versek 1966. Budapest 1967.- Weöres Sándor; Merülő Saturnus. Budapest 1968.- Kassák Lajos válogatott versei. Budapest 1956.- Weöres Sándor egybegyűjtőtt írásai I. II. Budapest 1970. /35/ Vö. Roman Jakobson; Fonológia és fonetika. In; Hang - Jel ­­Vers, Budapest 1972. 11-65. /36/ A szlovák költészetre vonatkozó számadatokat P.O. Hviezdoslav és Ivan Krasko költeményei alapján számítottuk ki. E felmérés szerint a szlovákban a vokálisok 79, 11%-át a rövid, 20,88%-át a hosszú magánhangzók alkotják. Vö. Zsilka Tibor; Rekurencia főném v poézii. In; Metryka sta­­wianska. Warszawa 1971. - A magyar szövegek hangtani jellegzetességeit statisztikai módszerrel vizsgálta Kelemen József is, aki a hosszú és rövid magánhangzók eloszlását illetően hasonló eredményeket kapott, mint mi. Vö. Kelemen József; В es zámoló a gépi nyelvstatisztikai kí­sérletekről. In: A magyar nyelv története és rendszere. Nyelvtudomá­nyi Értekezések 58. Budapest 1967. 480-485. Ezzel kapcsolatban lásd még Voigt Vilmos: Számítógépes ritmuselemzési kísérlet. Iroda­lomtörténeti Közlemények 76. 1972. 2. szám. 203-211. Petr Rákos; Rythm and Metre in Hungarian Verse. Praha 1966. /37/ Vö. V. A. Zareckij; Ritm a szmiszl v hu do zs es zet ve nnih tyeksztah. In: Trudipoznakovimszisztémám II. Tartu. TGU 1965. 64-75. Magyar fordítását a Helikon közölte (1967. 3-4. szám, 416-425). /38/ Vő. Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából. Budapest 1958; Fónagy Iván; A költői mű ritmusairól. Magyar Műhely. 27. 1968. 59-75. /39/ Tolnai Vilmos a nyelvek szépségéről vallott nézeteit, amelyeket saját sta­tisztikai felmérései alapján alakított ki, általában kritikátlanul szokták idéz­ni, holott ma már aligha elfogadhatóak, helytállóak fenntartás nélkül. Lásd például Fábián Pál - Szathmári István - Terestyéni Ferenc; A magyar stilisztika vázlata. Budapest 1958. 19-20. /40/ Vö. Gáldi László; A legújabb magyar költészet stílusproblé­mái. In: Stilisztikai tanulmányok. Budapest 1961. 156-157. 91

Next