Adriányi Gábor - Csíky Balázs: Nyisztor Zoltán - Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae 17. (Budapest, 2005)

Adriányi Gábor: Levelezésem Nyisztor Zoltánnal (1962-1979)

hajtja az egyház szekerét, tehát szembetalálnád magad az ő irányával. Cui bono?" Húsvét után egy pár hétre Zoltán bácsi valóban Párizsba jött. Mivel kocsim volt - még mindig a fekete Volkswagen hétvégenként közös ki­rándulásokra indultunk, amelyek minden szempontból felejthetetlenek voltak. Jártunk Fontainebleau-ben, Chartres-ban, Saint German-en Lay­­ben, mindenütt „mesés" (Zoltán bácsi kedvenc kifejezése volt) étkezések­kel, persze méreg drágán. A Saint-German en Lay-i luxus vendéglőben még a bort is külön pincérek szolgálták föl, és vagy öten sürögtek-fo­­rogtak körülöttünk. A bovais-i és chantilly-i kirándulásokra Tűz Tamás is elkísért bennünket, aki éppen Párizsban időzött és egyik versében közös párizsi benyomásainkat is megörökítette. Zoltán bácsi igen nagyra érté­kelte Tamást, szerinte ő volt a legnagyobb élő katolikus költő. De már azt a sapkát, amivel Tamás a kirándulásra megjelent, levetette vele, mond­ván, hogy ilyen „ba-ó sapka" társaságában ő nem megy sehová. A közös kirándulások koronáját egy nagyobb hollandiai és belga kör­utazással fejeztük be. Minden rendkívül érdekelte, állandóan azt hajto­gatta, vigyem a kocsival a belvárosokba és mutassam meg a városok ne­vezetességeit, holott én magam is ezekben először jártam. Római helyzetéről és Tűz Tamás beígért látogatásáról azonban már március 14-én Rómából tájékoztatott. Azt írta: „Tudod, hogy Zágon hűtlenül elhagyott, szerencsére azonban kaptam egy rendes nőt, aki fizet is valamit, de viszont magától főz és takarít is. Főzni ugyan annyit tud, mint én, ami nem sok, de összevéve kettőnk tu­dományát fejlődünk. О maga nem volt szépségkirálynő, de művelt asz­­szony, franciául és olaszul jól beszél, egy román közjegyző menekült özvegye. Szép bútora van és tiszta. A fiúkat azzal bosszantottam, hogy megnősültem, de a nászéjszaka elől megszöktem. Egy mesés papköltőnk, Tűz Tamás van itt egy pár hónapra. Ez a leg­nagyobb költőnk, szerintem a zsebébe rakja a József Attilákat és Mécs Lászlókat is. Persze iszik, mint a kefekötő - Párizsba is megy majd, hoz­zád irányítom." Sorait március 23-án még kiegészítette: „Előre küldöm a szerintem jelenleg legnagyobb magyar költőt, Tűz Ta­mást, fogadd szeretettel." A közös kirándulásokra Rómába való visszatérése után Zoltán bácsi július 29-én hosszú levélben reagált: Később: „Kedves jó Gáborom! Mindenek előtt hadd mondjak soha el nem múló hálás köszönetét azért a felejthetetlen útért, amit a te önfeláldozásodból megtehettem. Gyönyö­rű volt és tanulságos minden szempontból! Persze én is a legnagyobb római kánikulában érkeztem, s erősen megdagadt bokákkal. Most már 324

Next