András Tibor: Történeti festő a XX. Században. Sümegi György elemző tanulmányával (Budapest, 2017)

A később háborús riportjaival hírnevet és elismerést szerzett fotós - Anders Engman - vagy az első vagy ami valószínűbb, a második budapesti napján, mintegy futtában, kurió­zumként örökítette meg az anakronisztikus látványt: a harci törmelékekkel teli utca köze­pén, összecsukható székén békésen ülő és el­­mélyülten rajzoló fekete kalapos, szemüveges férfit. Arra csak hat évtized múltán, a véletle­nek szerencsés összjátékának köszönhetően derült fény, hogy a képen András Tibor festő, nem mellesleg e kötet főszereplője látható. ♦ Képei alapján olyan topográfia állítha­tó össze, amelyből kiderül, hová és merre vezette kíváncsisága, érdeklődése a for­radalom napjaiban András Tibort, ami­kor naponta elindult József körúti lakásá­ból. Úgy tűnik, legtöbbször jobbra fordult, a Baross utca és az Üllői út felé vitt az útja. Érintette a Rákóczi teret, bekukkantott a Krú­dy utcába, visszament a Ferenc körútra, jól körülnézett a Baross utcában, de érzékelhető, hogy a Nagykörút és az Üllői út kereszteződé­sének, a Corvin köznek és a túloldali, a Kilián (korábbi nevén: Mária Terézia) laktanyának a látványa nem hagyta nyugodni. Fényképei­nek meghatározó része, fennmaradt rajzai­nak többsége ezt a területet pásztázza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom