Antal Z. László: A gyógyítás társadalmi beágyazottsága (Budapest, 2017)

Második rész. A gyógyítás holisztikus szemlélete

Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton - ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. (1925) De ez a vers nemcsak a természet közelségéről, hanem az élet és ha­lál kérdéséről is szól. József Attilának ebben a versében ugyanis felme­rül az a lehetőség is, hogy „elpusztul a világ”. S valóban, mai tudásunk alapján ez a lehetőség sem zárható ki, ezért erre is fel kell készülnünk. A pusztulás, az elmúlás lehetőségére az emberi élet alapvető kérdéseivel - Miért élünk? Mi értelme, célja van a szenvedéseknek? Mi lesz velünk a halál után? - foglalkozva adhatunk választ. Ezekre a kérdésekre a véges és a végtelen időszemléletben eltérő válaszok születnek. (Antal Z., 2007; Jung, 1997; Kunt, 1987; Losonczi, 2009; Polcz, 1989) A végtelen térben és időben élő ember számára létezik egy tág, a meghalt embereket be­fogadó túlvilág. A véges időben élő ember számára pedig az időhorizont a születéstől a halálig tartó időszakra szűkül. Ebben a megközelítésben 209

Next