Asperján György: És mégsem mozog a föld. Regény (Budapest, 2001)
zet fogtak. - Majd zárjatok be - kiáltott Laj, és a többiek után szaladt. Már a Keletinél caplattak a kora reggeli fagyban. Árkon-bokron keresztül haladtak, hogy a legrövidebb úton jussanak ki szeretett üzemükbe. Alig másfél órás túra várt rájuk. Az üzemcsarnokiak egyre jobban fáztak, és egyre bentebbi régiókat érintett a hideg. Talán annak betudhatóan, hogy már megint vagy éppen még mindig országos volt a sztrájk, igen sokan megjelentek az üzemben, hogy megnézzék, mit ne csináljanak. Ha esetleg buzogni óhajtottak volna, munka és feladat htján csak az maradt, ami sztrájk gyanánt: csellengtek az üzemben, megvitatták, ki milyen mértékben vágta haza az asszonyt az elmúlt éjszakán. Ebben a mesemondásban Szalánczi Károly járt élen. Róla valamennyi szájtáti hallgatója, a Laj korabeli sihederek is tudták, hogy nagy természetű félj és családapa. Számára a hosszú sztrájk, legalábbis saját elbeszélése szerint, az otthoni kiadós nemi élet sikertörténete volt. - Hét végén az asszony elvitte az anyósomékhoz Boglárkánkat, hogy háborítatlanul a lovak közé csapjunk. Irénként fantasztikus nő, én még ilyen nőt, mint az én Irénként, nem láttam, egy akkora ajándék az én Irénként... hogy valaki így szeresse, mint az én Irénkém... Az Irénkémmel megtörténtekről másoknak is eszükbe jutott a plajbászuk, s ha olyan okádékok nem is voltak, hogy a saját különbejáratú 7гемАе/мАг07 meséljenek, egyéb kishölgyekkel, illetve mások imádott feleségével kapcsolatos produkciójukat kiteregették. A szőr menti önlegendák előtt és után szőrmentén szó esett például a demokratikus-független-szocialista Magyarországról is, ahol égig ugrálhat bárki, a munkásosztály, pontosabban a munkástanácsok úgyis csak a demokratikus szocializmus építéséhez járulnak hozzá, mert ide aztán tőkés ne jöjjön ugyebár, és a szovjet vezetés se szóljon bele, hogy ugyebár, mert ugyebár mi se szólunk bele abba, hogy ők ugyebár, úgyhogy és hát a munkásönkormányzat, amely majd kinevezi az igazgatót és mint a gyár tényleges tulajdonosa megmondja, hogy miből mennyit, másból meg mennyit nem, és akkor nemcsak a Szalánczi Károly szaktársé fog itt működni, hanem a saját szocializmusát építő Magyarországé is... Aztán hogy, hogy nem, előkerült az irodaépület tájékáról az áldozatos és egyre veszélyesebbnek látszó tevékenységet végző Nyüzüge szaktárs is, akinek feszült arcvonásairól lerítt, hogy fontos mondandója van az országosan sztrájkoló munkásosztály jelenlévő képviselőinek. A köré sereglő, hírekre szomjazó dolgozóknak Nyüzüge-Szentei Béla, a munkásosztály helyi munkástanácsi elnöke beszámolt arról, hogy mint a kerület egyik küldötte, részt vett a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács ülésén, ahol a munkásosztály 276