Asperján György: És mégsem mozog a föld. Regény (Budapest, 2001)
szociáldemokrata, a Horthy-időket, az auschwitzi bugyrokat, az egyesülés körüii harcokat, és minden egyebet megjárt, szervezett, a szociaiizmus áltat kiemelt szakember szintén szeretett olvasni; mint igazi magyar zsidó embernek, Berzsenyi Dániel volt a kedves költője, el is hozta Lajnak a verseit és lelkére kötötte, figyelmesen olvassa el őket, mert különbek, mint amiket József Attila írt: üií/м/? /la/'&w erős Magyar/ /Vew /áfo% zfrpáí/ vére янЫм? /а/м/? /Vem /átoí/ a /losrzMj eyeAweA Ostorai? nyomom/? Aazáí/ои? Nevetett Nyüzüge véleményén. Elolvasta a verseket, nem nagyon értette őket, mégis tetszettek neki, és amikor dicsérte Berzsenyit a Magony által auschwitzi dezertőrként becézett művezetőnek, az boldogan mosolygott és azt mondta neki: - Lajos, maga egyszer még nagy ember lesz. Ettől Laj olyan boldog lett, hogy majdnem sírva fakadt... Magony látta, hogy Nyüzüge kedveli Lajt, és azt mondta neki, hogy Nyüzüge egy buzi zsidó, illetve zsidó buzi: - Majd a markában marad a kis fejletlened. - De a /mz? ZH&í elintézte, hogy állandó délelőttös lehessen, esti gimnáziumba járhasson.... És megszerette Nyüzügét, mert egyrészt neki az, hogy valaki zsidó, az égvilágon semmit se mondott, másrészt a művezető azon kevés ember közé tartozott, aki becsüli, talán szereti is őt... Hogy Laj problémás kis figurája az éppen cikcakkban épülő szocializmusnak, azt a munkásosztály szállásának lakói abból is sejthették, hogy naponta olvasta a Magyar Dolgozók Pártjának lapját, a Szabad Népet, s hetente az Irodalmi Újságot. - Te, figyelj, te ezért jutalmat kapsz? - érdeklődött Magony. - Vagy esetleg terveid vannak a népi demokráciával? - Laj erre az igen egyszerű kérdésre nem tudott válaszolni, mert őt csupán érdekelték az események. Fene nagy tájékozottságában tudta, hogy az idő tájt a Magyar Népköztársaságban az egymillió párttag és a kilencmillió fasiszta a szocializmus építésének zökkenőkkel teli nehezénél tartott. Igaz, húst csak hébe-hóba lehetett kapni, ám az elhanyagolható gondokat leszámítva ment minden, mint a karikacsapás. A műhelyben, Lajtól háromgépnyire, Misszori szaki bácsi már a hajnalpírban fürdő kommunizmust építette; havi nyolcszáz, olykor ezer százalékos munkateljesítményével egyenesen a kommunizmus alapjait betonozta. Misszori elvtársat kimagasló eredménye elérésében az sem zavarta, hogy különbejáratú normása volt, talán éppen azért, hogy a munka hőse beleszakadás nélkül is hozhassa a pirosbetűs százalékokat. A mindig ármánykodó Magony persze azt pofázta, hogy Misszori spéci gépén és normáival ő is a dicsőségtábián ragyogna, mert amit az elvtársak művelnek ország-világ szeme láttára, az tiszta átverés, és nincsen senki, aki felállna és megmondaná az üzem, a gyár, a kerület, a főváros, az ország, a béketábor vezetőségének, hogy 10