Asperján György: És mégsem mozog a föld. Regény (Budapest, 2001)
egy kicsit, ő most a dolgai után néz, utána majd bemutatja néhány barátjának. Laj sokáig várakozott. A széles folyosón annyian jöttek-mentek, mint egy pályaudvar várótermében. Elképzelni sem tudta, mi ez a nagy sürgés-forgás. Amikor előkerült a doktornő, visszafogott hangon magyarázta Lajnak: — Az a hír, hogy több ezer fiatalt, köztük sok 14-15 évest az oroszok vagonokban Ukrajnába vittek és bebörtönöztek. - Ezt hallotta a doktornő? - kérdezte Laj döbbenten. - Úgy látszik, a Szovjetunióban nagyon veszélyesnek találják ezeket a fegyvertelen kamaszokat. Lementek a pincébe. Itt is rengeteg ember volt, mint egy menedékhelyen. A doktornő belépett az egyik szobába. A kis helyiségben sokan tartózkodtak. Ketten egy sokszorosító gépen dolgoztak. Röpcédulákat nyomtattak. Senki sem Egyelt a jövevényekre. Egy fekete hajú, keskeny arcú, ajzott tekintetű, felkötött karú férfi a forradalom átalakulásáról magyarázott, arról, hogy - miként Lenin kimutatta - minden történelmi eseménysorozat ciklusokra osztható annak megfelelően, hogy külső erő hatására vagy a benne részt vevők felismerése következtében miként változik a jellegzetessége... „A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ" - idézte József Attilát. A doktornő elment, Laj, a beszélgetést hallgatva, ott maradt. Nem értette ezeket az embereket, nem tudta, mit akarnak, csak azt látta, hogy hisznek, reménykednek, és az új helyzethez alkalmazkodó magatartást keresnek. Ezt úgy értelmezte, hogy meg akarnak alkudni a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal. A keskeny arcú azt bizonygatta, hogy Kádárt is jobb belátásra lehet bírni, hiszen ő kommunista, és nagy hiba volna csupán árulónak tekinteni, mert kétségtelen, hogy Hruscsovék most úgy tesznek, mintha a magukkal hozott Kádár hozta volna be őket, de ezt akkor is tényként kell elfogadni, minden egyéb nem más, mint illúziók kergetése. Ebben a helyzetben a munkások forradalmi tanácsainak a sztrájk eszközével kell kikényszeríteniük az igazi, a lényegi proletárdiktatúra alkalmazását... az új helyzetben a munkástanácsok okos politizálással, a tények, az új körülmények mérlegelésével többet tehetnek, mint korábban a felfegyverzett ifjúság. Laj elnézést kért, hogy beleszól mások szavaiba, de ő az üzemükben azt látta, hogy a munkások gyámoltalanok, amikor a saját ügyükről van szó. És ő is József Attilát idézte: „S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk." De nem hozzáértést, okosságot tapasztalt, hanem közönyt, önmentő magatartást, mert abból baj nem lehet. Senki nem kérdezte meg, hogy kicsoda, mit akar ott, és milyen jogon idézget József Attilát, vagy szólja le, illetve minősíti a munkásokat. Az égő tekintetű érvelt: - Fel kellett ébredniük, rá kellett döbbenniük, hogy részvételük nélkül veszve 228