Asperján György: És mégsem mozog a föld. Regény (Budapest, 2001)

ruár 8-a: 7# evey vagyok. AagyAwz/. у4яуа/я — /M<^/'a? A/awa — /gén. Ke/о araA- ízerencjéBene/:, a ro^z v/'/á;Á: - A/;.s/:a яе/я yó e/núer, л мяу/... яи/iJegy. Аея/ze//' Bz/n/zázaá/. Daga//éA, .Sár/ úará/яр/е. ТАА/ея. .Sár// És а/я/'f worn// /gaz? Legyen /gaz/ //о/nap //árowAor. Ez az a/ánáeA/ Eorány/ /gazga/ояо.* á//áí reaááea, /аЫ^ гея<//?ея. A/egeráe/я/ея/? Bor/ a/áoáéLa/ A/egeráe/я/е/я? Kerecsen// /aaár ár á/c.sére/e. //azaá/L м. Ви/öáe.' á/?ráaáozá& //о/яар /В év + / пар. va/а/я/ vége/ ér, va/а/я/ Lezáoá/L. Ez nem akármilyen megérzés- mondta ironikus mosollyal a Forradaimi Munkás-Paraszt Kormány Jóké­­püje. - Főhadnagy úr kérem, másra gondoltam, másra irányult a megérzé­sem... - Nincs olyan nap, hogy ne rögzített volna minden fontos eseményt. Szép a kézírása. - Nem az enyém. - Ne mondja, mert még elhiszem. - József Attiláé. Mindig igyekeztem utánozni a szép kézírást. Sokáig a hetedikes osz­tályfőnököm, D. Kovács tanár úr írását utánoztam. És egyszer két éve meg­láttam József Attiláét. Sok száz oldalt írtam, hogy megtanuljam. Még nem olyan szép, mint az övé, de alakul. - Fantasztikus fickó maga! Elhatározza, hogy megtanulja a német-magyar szótárt, és nem adja fel. Elhatározza, hogy olyan lesz a kézírása, mint József Attiláé, és heteken át gyakorolja. Elhatá­rozza, hogy minden napjának rögzíti a legfontosabb eseményeit, és követke­zetesen megteszi. - Csak amikor ráérek. - Ebben az évben mindennap ráért.- így alakult. - Még egyszer hangsúlyozom, maga a legkülönb azok közül, akiket eddigi munkám során kihallgattam. Ezt komolyan mondom. Laj lehajtotta a fejét. Most már biztos volt benne, hogy Fazekas főhadnagy úr akar tőle valamit. - Bevallom, vettem én is egy ilyen kis noteszt, látja. Azóta, hogy a magáét olvastam, én is minden nap írok az enyémbe. Már egy év múltán is mekkora érték számomra, ha visszalapozok. És mekkora kincs tíz vagy húsz év múlva. Különösen egy olyan embernek, mint maga, aki táv­latos célkitűzésekkel él. - Főhadnagy úr kérem: ameddig. - Hát igen, ez az ellenforradalom nem jól jött magának. Ne adja fel! Nézze, én mostantól nyílt kártyákkal játszom magával... Őszinte leszek: a tanúkkal történt szembesíté­sek nagy gondot jelentenek nekünk. - És hosszan nézte a szótlan Lajt. - Ne­kem az a feladatom, hogy kiderítsem az igazságot. Én hivatalból senkire яе/я haragszom, senkit яе/я gyűlölök, senkinek rosszat nem akarok. Mindenki csak azért és annyiért kapjon büntetést, amit elkövetett. Egyetért velem?- A tanúk olyat mondtak rám, ami nem igaz. És felnőtt emberekként önma­gukkal kapcsolatban is. - Ők is emberek. - Főhadnagy úr kérem, annak, aki nyerő pozícióban van, nagyobb a felelőssége, mint aki, elnézést a kifejezé­sért, a szarrakás alól próbál kikecmeregni. - Az ügyvéd úr nem találta meg a maga tanúját. - Pedig igaz, amit állítok. - Biztos vagyok benne. És azt is tu-384

Next