Asperján György: És mégsem mozog a föld. Regény (Budapest, 2001)
tozott. És azt a szégyenletes ostobaságot nem mondhatja, hogy azért, mert egyszer majd nem lesz. Amikor ágyán meglátta Dickens könyvét, a rejtélyes félelem megjelent a gyomra, a szíve, a nyelőcsöve táján, az egész agy velejében, és hogy ne ordítson, gyorsan megnyitotta a mosdó csapját és a víz alá tartotta a fejét. Anynyira félt a könyvtől, hogy rádobta a törölközőt, azon keresztül fogta meg, másnap újságpapírba tekerve vitte vissza a könyvtárba; amikor Irmuska érdeklődött, tetszett-e neki, csak annyit mondott — iszonyodom ettől a könyvtől. Irmuska jót nevetett, de nem faggatta, tudta, hogy csodabogár, akinek vannak váratlan gondolatai, és biztos volt benne, hogy ilyen érdeklődési, tanulási vággyal nem marad élete végéig vasesztergályos. Felvett egy előtte heverő, József Attiláról szóló könyvet. - Ezt olvassa el, Lajos! - Laj ismerte József Attila néhány versét, de egyik sem tetszett neki, nem tudta alvadt vérdara- AoAként elképzelni a szavakat. Vissza is adta a könyvet, mondván, József Attila őt egyáltalán nem érdekli. - Pedig a sorsa sok mindenben hasonlít a magáéhoz - erősködött Irmuska. - Ő vonat alá ugrott. Én soha nem lennék öngyilkos. Irmuska mosolygott, Laj most visszataszítónak tartotta kiálló nagy fogait, és biztosan tudta, az ajánlott könyvet nem olvassa el. - Gyerekkorában ő is lelences volt, akárcsak maga. - Én állami gondozott voltam. - Lajnak rosszul esett, hogy Irmuskától visszahallja, amit egyszer inkább dicsekedve, mint panaszkodva elmesélt neki. - Az édesanyja mosónő volt, egy csodálatos proletár asszony. - És szerette József Attilát? - Imádta. - Engem soha senki nem szeretett és nem is fog. És már nem is kell, hogy bárki szeressen. - Bántották? - Nem mindegy?! - Nem nézne bele az én kedvemért? - Lehet, hogy nekem semmit sem szabadna olvasnom. Laj végül elvitte a könyvet, de nem kezdte olvasni, mert ahányszor eszébe jutott Dickens és a Pickwick Club, rögtön az átélt rosszullét környékezte. Egyik nap munka után moziba ment a többiekkel, utána meleg kolbászt evett mustárral és Bambit ivott. Jóllakott, kellemesen üresnek érezte a lelkét, a munkásszálláson leült huszonegyezni, kezdetben nyert, nagyokat röhögött, és kifejezetten szerette szállótársait, mert úgy röhögött, ahogyan ők, és a társak rögtön maguk közé fogadták, mert minden hülyesége ellenére hasonlónak érezték. Aztán veszíteni kezdett, mégsem hagyta abba, mert lelkében megjelentek Jókai hősei, akik mindent feltesznek egy lapra, s ha máshol nem, ha másként nem, akkor a vérpadon, de győztesek lesznek. Emelte a tétet, hogy visszanyerje pénzét, vagy talán azért, hogy megmutassa nekik, illetve önmagának, hogy egyáltalán. Amikor a be- és visszafogadok minden pénzét el-8