Balázs Árpád: Válogatott életeim. Egy zeneszerző emlékeiből. Család, művek, utazások, pályatársak (Budapest, 2012)

Szentes, a kirepítő fészek (Kis családtörténet, 1937-1956)

Emlékvillanások a gimnáziumi évekből (1952-1956) Ha fentebb írtam „zenei kimunkálásom” kezdeteiről, feltétlenül szólnom kell az általános műveltséget, irodalmi-művészeti, valamint nyelvi alaptudást adó szen­tesi Horváth Mihály Gimnáziumról. Meggyőződésem, hogy ez a tanintézet olyan rangot szerzett magának a humán szakok okításában, mint a fővárosi Fasor-i gimnázium a matematika-fizika terén. Temérdek irodalmár, nyelvész került ki falai közül, de még ezeken is túltesznek a színészvilágba innen elszármazottak! Már az intézményt (az én időmben) irányító vezető is több figyelmet érdemel az átlagosnál! Szőllősy Géza az édesanyámat érettségiztető Járay Imrét követte az igazgatói székben. (Anyám érettségi bizonyítványát a híres nyelvészprofesszor, Mészöly Gedeon írta alá a vizsgabizottság elnökeként. Még mi is az ő tankönyveiből tanul­tuk a magyar nyelvtant. Egyetemi tanár volt Szegeden - tanítványai közé tartozott József Attila és Radnóti Miklós -, keresetpótlás volt neki a környékbeli gimnáziu­mokban az érettségiztetés. Ezt a fia, Mészöly Dezső író-műfordító mesélte nekünk Szigligeten.) Szőllősy, elődjéhez hasonlatosan ugyancsak matematika-fizika szakosként tanított itt korábban, aztán - Erdély visszacsatolása után - szülővárosa, Mára­­marossziget hívta iskolája élére. Járay Imre nyugdíjba vonulásakor a gimnázium testületé visszacsábította Szentesre. A polihisztor Szőllősy alighanem az ország egyetlen olyan gimnáziumigazgatója volt, aki vezető maradt 1945 után, a fordulat évétől is! 1956-ban a városi értelmiségi elit-, elsősorban a Bugyi István vezette kórházi orvosok szolidaritása hozta ki a rendőrségi fogdából. (Oda emlékmű­döntögető tanárai, diákjai miatt került.) így még ő vezényelte le a 100 éves iskola jubileumi eseményeit s csak utána, 1961-ben ment nyugdíjba. Géza bácsi kedvenc kötőszava a bűbájos raccsos elővezetésű „ugyebáh” volt. Elegánsan járt. Mindig pepitakockás öltönyben és csokornyakkendőben. Az utolsó urak egyike, azokban az időkben, amikor a lódenkabát és kihajtott fehér ing volt a divat. A leánya, Éva hozta le Trabanttal (!) Budapestről Farkas Ferencet 1967-ben rendezett szerzői estemre. Akkor - már egy esztendeje - Gidófalvy György fizika­tanár állt az iskola élén. De a százéves évforduló még Szőllősy Géza jutalomjátéka lehetett! A centenáriumot köszöntötte Rendületlenül című kantátám, Arany János so­raira. Vegyeskarra készült, zongorakísérettel. A művet, a darabírást szorgalmazó sokoldalú, lelkes pedagógus, Bácskai Mihályné dirigálta, tanult karnagyokat idéző szakmai biztonsággal! * Meghatározó volt a Bácskai-házaspár, Miska bátyám és Erzsi néném érkezése a városba. Már másodikba jártam ekkor, de hamar „megtaláltuk” egymást. Az or­szágos hírű drámapedagógiai osztály, leánykori nevén „Diákszínpad” születésénél 49

Next