Balogh F. András: Német-magyar irodalmi együttélések a Kárpát-medencében - Irodalomtörténeti füzetek 166. (Budapest, 2009)
Hit és újrakezdés a magyarországi német irodalomba
bármilyen témában lehet nagyot alkotni. Csak hit, erő és bátorság kell, hogy átléphessék az ismert és ismeretlen határokat. A határátlépések sok esetben épp a magyar irodalom segítségével, vagy annak vonz/taszítókörében következik be. Nem nehéz például József Attila hatását Robert Becker verseiben felismernünk, aki az egyik legtehetségesebb költő: Heidentanz mit Paukenschlag Feuer zünden Wasser gießen Flügel schmieden Wolken hüten Feuer tanzen Wasser hören Flügel heben Wolken sehen6 Fordításban: Tüzet gyújtani / vizet önteni / szárnyat kovácsolni / Tüzet táncolni / vizet hallgatni / szárnyat (zongorát) emelni / felhőt látni A posztmodem poézis előtt a víziók kinyílnak, a hazai táj a német irodalom kerete lesz, a képek a magyar néptáncra-népzenére emlékeztetnek, de a nyelv ereje a német kultúrát hordozza. A nyelvi játékok, például a (madár?)számy és a zongora egybemosása a könynyedség mögött ugyancsak a nehézségeket sejteti. Ebben haladja meg Becker József Attilát, a német nyelvű képek ugyanis kettős nyelvismerettel dekódolhatók, két jelentésrétegük van. Becker tája azonban népes, más is jár ott: Valeria Kochhal nevezhetjük ezt a tájat metonimikusan Senki földjének, ám ezek akkor is az elidegenedett szülőföldet jelentik: 6 Becker, Robert: Heidentanz mit Paukenschlag [Pusztai tánc ostorcsapásokkal]. In: Robert Becker: Faltertanz. [Redők tánca], Vudak, Budapest, 1997. 5. 165